Nemsokára 20 éves leszek. 12éves koromban diagnosztizálták nálam a Scheuermann kórt. 4 évig hordtam fűzőt, 7 évig gyógytornára is jártam. És mégis... Azt mondták nekem erről a betegségről hogy 18 éves korban lezárul, merthogy ez a serdülők betegsége, "tanoncpúp". De minél idősebb leszek egyre jobban szenvedek a hátam okozta fájdalom miatt. Legutóbb elmentem 1 hétre mindenesnek dolgozni napi 17 órában, és hiába kapkodtam befele a rubophent, alig tudtam létezni!!! A 6.napon csoda hogy fel tudtam kelni, azóta is állandóan becsípődik a derekam. Ha ülök azért fáj, ha járok azért, ha állok azért. Nem fekhetek örökké! Csak ülő munkát szabadna végeznem?
És ki számit egyáltalán 67%-ban munkaképtelennek? A választ előre is köszönöm!
Kedves Kyra!
A betegségéből adódóan csak fokozatosan terhelhető a gerince, kíméletes munkát végezhet. A csigolya-zárólemezek felpuhulása zárul le a növekedés befejezésével, az elváltozásokat - mint egy lenyomatot - egész életében viselnie kell. A megtanult tornát rendszeresen végezze, nem lehet abbahagyni, legfeljebb másik mozgásformára térhet át. Sem az állandó fekvés, sem az állandó ülés nem egészséges. Meg kell találni az erősítés-lazítás, munka-pihenés egyensúlyát. Ne csüggedjen, még fiatal, most alakítja a szokásait. Menni fog, még korai nyugalomba vonulni.
Extrém igénybevétel esetén rugalmas fűzőt csatoljon magára.
A mostani "derékbecsípődés" független a Scheuermann-kórtól. Ha nem szűnik a panasza, szakorvoshoz forduljon.
Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász, egészségügyi szaktanár