A női testkultúra fejlesztése

Szerző: Váliné Fekete Szilvia (Semmelweis Egyetem Egészségügyi Szaktanári Szak, 2008)

KÉRJEN IDŐPONTOT! >>> Elérhetőségeink

I. Bevezetés

II. Tudományelméleti feltárás

II. 1. A női testkultúra társadalomtörténeti áttekintése
II. 2. A testkultúra értelmezése a szakirodalom alapján
II. 3. A magyar nők egészségi állapotának jellemzői

III. A serdülő korú lányok testkultúrális magatartásának vizsgálata

III. 1. A kutatás célja
III. 2. A kutatás tárgya
III. 3. Kérdések és hipotézisek
III. 4. A vizsgálati minta bemutatása
III. 5. Adatfelvételi és feldolgozási módszerek
III. 6. A kutatás eredményei

IV. Következtetések, javaslatok

V. Összefoglalás

  • Köszönetnyilvánítás
  • Irodalomjegyzék
  • Mellékletek
  • I-VII. Sz. Mellékletek

I. Bevezetés

„A testkultúra az egészségesebb és szebb fizikum teremtésével társadalmilag és nemileg értékesebbé, szellemileg is munkabíróbbá, frissebbé, fogékonyabbá tesz minket és életünk tempóját fokozza“. (13.)

A testkultúra célja mindenkor az volt és csak az lehetett: - mondta 1920-ban Dr. Madzsarné Jászi Alice - életképes, egészséges és szép generációt nevelni föl. Helyes testkultúrával meg lehet hosszabbítani az életet, de ez nem jelenti egyszerűen az utolsó felvonás, az öregkor elnyújtását, hanem megváltozik a felvonások egész beosztása, a korhatárok is eltolódnak, akár 10-15 évvel is.

Egészségesnek lenni és maradni azonban nem minden fáradtság nélküli feladat. A technikai vívmányok káros hatása, a modern élet pszichikai és fizikai terhei az emberben mély nyomokat hagynak. Keveset tartózkodnak friss levegőn, ennél fogva kevés napfény éri a gyerekeket éppúgy, mint a felnőtteket. A modern kor embere élete nagy részét négy fal között tölti. Az iskolások a nap nagy részében zárt levegőjű tanteremben görnyednek a padban, mind nagyobb követelményekkel áll velük szemben a civilizációs életforma. Nemcsak a fizikum regenerálását, a mozgásérzet kialakítását, az alkalmazkodóképesség javítását, hanem a személyiség kiteljesedését is kellene, hogy szolgálják a kötelező iskolai testnevelés órák és a szabadon választható délutáni sportfoglalkozások.

Dolgozatom első felében a testkultúrát, mint az emberiség társadalomtörténetileg meghatározott értékalkotó tevékenységét értelmezem, amely közvetlenül az ember egyre bonyolultabbá váló életviszonyaihoz való szomatikus alkalmazkodóképességének és mozgásműveltségének tökéletesítésében jut kifejezésre.

Még nagyon rövid ideje, hogy női testnevelésről szó lehet: 5000 évig tartott, amíg a lányok ugyanolyan természetességgel léphettek be az elemi iskola kapuján, mint ahogy azt a fiúk a mezopotámiai tábla háza vagy az egyiptomi írnokiskola létrejötte óta megtehették. A görög világ letűnése óta a test izmainak fejlesztése, a háborúra készülődés, lovagi torna, vadászat, később az atlétika, a szabadtéri sportjáték kizárólag férfiak kiváltsága volt. A szegény osztály asszonya ugyan együtt végzett minden testi munkát a férfival, a közép- és a felső osztályban azonban a nő otthon ült, semmiféle testi munkában, sportban nem vehetett részt, legfeljebb táncórára, vívni és lovagolni járhattak az előkelőek.

Igen jelentős mérföldkő volt az elemi leányoktatás történetében az 1868. évi népoktatási törvény, amely előírta a 6-12 évig tartó egységes tankötelezettséget, és megteremtette a 6 osztályos elemi népiskolát. Előírta, hogy „a fiú- és lánygyermekek elkülönözve, s amennyire csak lehet külön termekben oktatandók“ (1868: XXVIII. Törvénycikk, 11.) A polgári leányiskola a kispolgári rétegek művelődési igényeit még ki tudta elégíteni, a középpolgárság leányainak szükségleteit azonban már nem. A probléma megoldása érdekében Veres Pálné Beniczky Hermin vezetésével az Országos Nőképző Egyesület jelentős kezdeményezéseket tett. Törekvéseik eredményeként 1875-ben hat évfolyamos felsőbb leányiskolát, 1896-ban leánygimnáziumot alapítottak. (15.)

Ha a felsőfokú képzés kialakulásának kezdeteit keressük, akkor azt látjuk,hogy 900 évvel tovább tartott a lányok számára az út. Míg az első európai egyetemet a XI. században alapították, a nők előtt Magyarországon csak az 1896-ban kiadott rendelet után nyitották meg az egyetemeket.

A sport világában sem volt jobb a helyzet, a nőknek legelőször a passzív néző szerepe volt, amit a férfiak felkínáltak. A küzdelmektől való távoltartás ellenére ez már egy pozitívabb szerepkör. A nők iskoláztatásának terjedésével, a fiúiskolák tantervének kis változtatásával került be a torna a leányiskolákba, s a nagyobb önállósággal nevelt lányok a testmozgás örömeit később sem akarták nélkülözni. A társas sportok, tenisz, hegymászás, úszás, téli sportok gyakorlóivá váltak a nők is. Ilyenformán észrevehetjük, hogy az egész női testkultúra a férfiak már kifejlett testkultúrájából keletkezett, nem önállóan és nem a női test ismerete és sajátos berendezése figyelembevételével.

A Magyar Paedagogiai Társaság hivatalos lapja a Magyar Paedagogia már az 1892. évi első évfolyamától kezdve tág teret szentelt a lányok oktatásával foglalkozó írásoknak. Geőcze Sarolta, komáromi polgári leányiskolai igazgató írásaiban szükségesnek tartja a „női jellemet fejlesztő“ kurzusokat (pl. esztétika), a „női hivatásra előkészítő“ tantárgyakat (pl. egészségtan, lélektan). (8.)

A húszas évek elejének nagy oktatási reformja Klebelsberg Kuno kultuszminiszter vezetésével megalkotta a leányiskolákról szóló 1926. évi 24. Törvénycikket, amely a differenciáláson kívül két másik elv megvalósítását is elősegíti: az egyenlő jogosítást a felsőoktatásba való belépéskor és a női egyéniség figyelembe vételét a tanítandó tárgyak megállapításakor. Az alaptantervben már szerepelt kötelező tantárgyként az egészségtan, természettan és testnevelés is. 1925-től már a Testnevelési Főiskolán is tanulhattak a lányok. (9.)

Az első modern olimpiai játékokon 1896-ban még nem indulhatott női résztvevő. Ezt követően olimpiáról olimpiára növekvő arányban kerültek be a nők a különböző sportágak résztvevői közé. A 2000. évi sydneyi olimpiai játékokon 25 sportágban és 132 versenyszámban való részvétellel, a női sportolók számaránya már meghaladta a 38%-ot. (21.)

Összegezve a XX. században a nők is egyre nagyobb számban ismerhették meg a sport egészségmegtartó és örömszerző funkcióját, a játék, a verseny, az elfáradás élményét, a mozgás esztétikumát, amely lehetővé teszi az egyén számára az önmegismerést, az önkifejezést és a kiteljesedést, valamint a személyes eredmény elérését, a készségek fejlesztését és a képességek bemutatását. Ugyanakkor hazánkban is kialakultak a fogyasztói társadalom szokásai, vele együtt az egészségkultúrális magatartások is megváltoztak, a testkultúra mára kedvezőtlenül túldimenzionált lett. Az óriás plakátokon, könyvesboltok kínálatában, interneten a wellness, a fitness, a testiség, a “feeling“ körül forog minden. Az egészség megőrzése, megszerzése mint “fogyasztási termék“ vált értékké. Ha elfogadjuk a média által kommunikált, a testsúlyra, külső megjelenésre vonatkozó imázselvárást, illetve azt, hogy a sport ezen imázs elérésének eszközévé alacsonyodik, akkor félő, hogy ez az eszköz bármikor helyettesíthető más kevésbé fárasztó, rövid távon látványos eredményeket felmutató eszközzel.

Dr Madzsarné Jászi Alice feljegyzéseit olvasva az az érzésem, mintha a mi napjainkról, és nem a XX. század elejéről írta volna: „Az élet egész hajszája, abban a társadalomban, mely energiáinak nagy részét még elfecséreli, mely nem ura az okszerű termelésnek, az élet egész zűrzavara érezteti káros hatását. Mai kultúránk abban az eredendő hibában szenved, hogy azt a tempót, amelyet sikerült megteremtenie, nem tudja egészséges eszközökkel alátámasztani.“(13.)

II. Tudományelméleti feltárás

II. 1. A női testkultúra társadalomtörténeti áttekintése

A XIX. század, különösen annak második fele, a nagy természettudományos fejlődés korszaka volt. A kor embere saját bőrén is érezhette a fejlődés, a kutatások eredményeit, például ha az orvoslás módszereinek, eszközeinek változására gondolunk. Átalakultak a háztartásokban használt eszközök és alapanyagok is. A sokasodó kísérleteket nem pusztán az állat- és növényvilág megfigyelésekor alkalmazták, hanem az emberi nemmel kapcsolatosan is. A férfiak és nők közötti különbségek megállapításánál különösen fontos szerepet játszottak az egyes mérések. A század második felének kutatói mérőszalaggal és súlymérleggel próbálták betölteni azt az űrt, amely a felvilágosodás óta tátongott a férfiak és a nők különbözőségének taglalásakor. A XVIII. század előtti Európában a nő helyét kijelölte az egyház Biblia-magyarázata, mely szerint a nő „ eredendően“ a férfi alá rendelt, hiszen annak oldalbordájából vétetett, tehát teremtése mintegy „mellékesen“ történt. A XVIII. század végének új gondolatai szerint azonban a nő is egyenrangú a férfival, és több gondolkodó követelte, hogy ez a jogalkotásban is jusson kifejezésre.

A dualizmus kezdetén indult útjára a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, melynek tíz női tagja is volt, köztük Zirzen Janka, a magyar nőnevelés kiemelkedő alakja. A társulat havi lapja a darwinizmus és a modern élettani kísérletek egyik közvetítője volt, és fennállása alatt több ízben ejtett szót a nők biologikumáról, a férfi és nő közti testi különbségekről. Egyik korai cikkében e lap meglepően modern gondolatokat közölt a British Association ülése nyomán a nőkérdést illetően. Megállapították, hogy ugyan „a nők agytérfogata általában alatta marad a férfiakénak, ám leszögezték, hogy az agytérfogat testtérfogathoz viszonyított aránya a két nemnél hasonló. A nők szellemi képességei különböznek a férfiakétól, ezért más nevelésben kell részesülniük, és más feladatok várnak rájuk. Ugyanakkor a nőket sem lehet kizárni a műveltségi előrehaladásból (egyetemek, tudományok), csak tisztában kell lenniük azzal, hogy vannak biologikumokból származó kötelességeik is“.

Nagy vitát indított el a cikk. John Stuart Mill azt írta, hogy a nő értelmi tehetsége és agya azért kisebb, mert évezredeken át el volt nyomva. Somogyi Géza szerint ez azért nem helytálló, mert „minél nagyobb a reactio, annál nagyobb actio következik be“. A Paedagógiai encyclopaedia a fiú és lány közötti szellemi különbségek magyarázataként ezt hozta fel: „Ezt némileg megfejti a női fej kicsinysége, a koponyaüreg csekélyebb köbtartalma, valamint az agyvelőnek aránylagos könnyűsége.“ (18.)

A XX. század első évtizedének a végén, a női emancipáció eredményeként már több írás jelzi, hogy a nőkről kezdett pozitívabb kép kialakulni, a korábbi negatív vélekedések már ellenkezőleg kerültek kinyílvánításra. Akik a hagyományos női szerepeket és az évezredeken át elfogadott felfogást erősítették volna a nők hivatásával kapcsolatban, egyre kevésbé tudtak érvényesülni. Napjainkban már nem lehet távoltartani a nőket a közélettől, a jogtól, az egyetemektől és a tudományos élettől, de teljes egyenjogúságról még 2008-ban sem beszélhetünk. A „zárkózott“ és ész dolgában hátrányos helyzetűnek kikiáltott nőknek kell érvelniük a közvélemény előtt a jogaikért és lehetőségeik megteremtéséért.

A társadalomtörténeti szemléletű nőkutatások egy másik izgalmas területe a sport, a testkultúra világa, ahol sajátos viszony figyelhető meg a biológiai és a társadalmi nem megítélése, egymásra hatása között. A sport kapcsán nem másról van szó, mint a női és férfi szerepek újrafogalmazásáról; a „nőiességhez“ és a „férfiassághoz“ kapcsolódó tulajdonságok, értékek és normák átcsoportosításáról. Változtatási kényszer előtt álltak és állnak a férfiak: nem csak a nőkre, hanem saját, a férfi identitásra vonatkozó szerepfelfogásukat is át kellett és szinte folyamatosan át kell alakítaniuk, mert a maszkulinitás és a feminitás egymást kölcsönösen meghatározó fogalmi konstrukciók. (19.)

A múlt század első felének felfogása szerint a sport férfias tevékenység volt: a szabadidő eltöltésének rendszeres formája, amely a függetlenséget, az önállóságot is szimbolizálta. A nők esetében „önző“, a családtól független, „haszontalan“ időtöltés, amely nehezen illeszthető bele az illemtudó, gondoskodó, családias nő képébe. Dr Madzsarné Jászi Alice volt az első reformer a magyar testkultúra területén, de a gondolatrendszere még nem igazodott a szükségletekhez. Az általa alkotott, már említett új asszonytípus (egészségesnek és szépnek lenni kötelesség) a nőkép átalakulása ellenére radikális attitűdváltást nem hozott, mert a kötelesség mögött a nők tradicionális társadalmi szerepe, a gyermekvállalás, gyermeknevelés húzódott meg. A testtel kapcsolatos attitűdváltozás társadalmi feltételeinek megteremtése Klebelsberg Kuno kultuszminiszteri tevékenységéhez fűződik. Az 1921. évi LIII. számú sporttörvény a megreformált leányközépiskolákban is kötelezővé tette a testnevelés tanítását. (19.)

Az igaz ugyan, hogy a versenysport célja egyik nem esetében sem az egészségmegőrzésben fogalmazható meg, a sportszakma mégis csak a nőket tanácsolja el a gyakorlásától, szerintük a nők akaratát nem lehet ilyen módszerekkel fejleszteni. Doros György két okkal magyarázza: egyrészt mert a nőkben több az önszeretet, hiúság, én-érzékenység, és ezek úgynevezett akaratgátló tényezők; másrészt idegrendszerük valószínűleg gyengébb, ezért a versenyzés nem akaraterőt vált ki belőlük, hanem hisztériát. A férfi sportolásának célja az egészség megőrzése, az erő és kitartás fokozása. A női sport céljául az egészség, a kedély és a szépség megőrzése és fejlesztése tűzhető ki. (4.)

A női versenysportot, a nők aktív testedzését ellenzők érvelési rendszerére jellemző, hogy tárgyként, biológiai testként kezelik a nőket, így a sport mentális hatásairól esetükben vagy hallgatnak, vagy mellékes dolognak tüntetik fel. Két dolog hiányzik az általuk írt publikációkból: statisztikai adatok, illetve a folytonosság, a történetiség.

Pár évtizeddel korábban Jászi Alice így differenciálta a mozgást: Míg a férfi testkultúra csak arra irányul,hogy a testet egészségesen megtartsa és képessé tegye testi és szellemi munkájának minél könnyebb és tökéletesebb elvégzésére, addig a női testkultúrának ezeken a feladatokon kívül még azt a célt is kell szolgálnia, hogy megőrizze a női test alkalmasságát a szaporodás biológiai funkciójának minél simább elvégzésére és fenntartsa, fokozza a test regenerációs képességét.(13.)

Már az 1900-as évek elején felismerték az egészségnevelők, hogy az egészséges életberendezés nélkülözhetetlen feltételei a mozgáson kívül a jó levegő, a napfény, a világosság, a víz és a táplálkozás helyes beosztása. Elsősorban a szabad levegőn végzett sportokat javasolták, mert ezek az emberi szervezet számára a legegészségesebbek. Ilyenek a szabadtéri úszás, evezés, korcsolya, sí, távgyaloglás, tájfutás, szabadtéri labdajátékok.

Hogy az emberi léleknek speciális tornára van szüksége, erre legelőször Francois Delsarte lett figyelmes, akit a test és a mozgás technikája művészi szempontból érdekelt. Ő volt az első, aki kimondta, hogy a mozdulat a lelki élet kifejezője. Szép hasonlattal élve így szólt: „ Az ember egy hangszer - a hát a klaviatúra, a hátgerincen vannak a billentyűk; az izmok a húrok - és a lélek a mester, aki játszik rajta.“(22.) Önmagunknak az ilyen értelmű testi és lelki fölfedezése képessé tesz arra, hogy biztonsággal válasszuk azt az utat, melyen aránylag a legproduktívabbak, legfejlődőképesebbek lehetünk. A testkultúra frissességet ad, önismeretre tanít, előmozdítja az energiák termékeny felszabadulását. Delsarte három pontban állapította meg a testmodellálás lényegét, ezek: az izmok tudatos energetizálása, az izmok tudatos relaxírozása, és a helyes lélegzés. Ezzel kimondja az addig divatos, gyakorlatban elterjedt svéd és német tornarendszer helytelenségét. Ugyanis a „katonás“ svédtorna a gyakorlataiban teljesítménycentrikus,az alapállásában a gerinc az öt ágyéki csigolyában homorít, a vállait afiziológiásan felhúzza, a hasfalra támaszkodik, mely anatómiailag helytelen és különösen a nőknél egészségtelen. Csak követője, Bess M. Mensendieck gondolatrendszere vált később igazán ismertté és elfogadottá. Ő volt az első, aki egész rendszert épített fel a női test kiképzésére.(14.)

Dienes Valéria mozdulatművész, iskolateremtő volt, aki a görög orkesztikát felhasználva, azt továbbfejlesztve szerette volna megvalósítani a kor emberének testi-lelki tökéletesítését. Delsartehoz hasonlóan rendszerének alapeleme a mozdulat, ami egész valónk kifejezője, ezért a jellemalakítás első lépése a mozdulatok fegyelmezésének megtanulása. A torna, a tánc és a mimika ötvözetére épülő rendszerének az volt a célja, hogy a lányok mozgása három dolgot sugározzon: harmóniát, minőséget és sokoldalúságot. 1914-ben megalapította az orkesztikai iskolát, 1929-ben a Mozgáskultúra Egyesületet. Ezen belül zajlott az államilag elismert mozdulatművészeti diplomát adó szakemberképzés is, melyet többségében nők végeztek el. A gyors professzionalizálódás jól jelzi a nők részéről megfogalmazódó igényt: a saját testük fölötti tudatosabb és szabadabb rendelkezés jogának igényét.

Az első világháború után bontakozott ki a munkássport. A szűkös anyagi lehetőségek és létesítményhiány miatt a természetjárás, a nyári szabadtéri sportok, kézilabda, tájfutás vált népszerűvé. A munkás testedző egyesületek tevékenységét meghatározó ideológiai elvek a nőkkel kapcsolatosan a következőket tartalmazzák: „A tőkés társadalmi rendben a munkásosztályhoz tartozók között mindenekelőtt a nők azok, akiket a rendszer szolgaságra és szenvedésre ítélt. Éppen ezért nem véletlen, hogy a sportolás különösképpen a nőknek nyújt oly sokat....a sport nemcsak higiénikus szempontból érdemel figyelmet. Hasznos egészségi következményei úgy az egyénre, mint a sportközösségre könnyen felismerhetők.“ (19.)

Hidassy Dezső a munkásosztály testedzési szokásait elemezve alapvető különbséget látott a férfiak és a nők szokásai között: a munkásnők sportja tulajdonképpen megszűnt a férjhez menetellel. A fiatalkorú leányok számára a rendszeres testgyakorlás az iskolát elhagyva, 12-14 évesen megszűnt, sportolásukat az alkalomszerűség jellemezte. (10.)

Ma már köztudott és tudományosan bizonyított, hogy a sporttevékenység hozzájárul testi, lelki, mentális egészségünk megtartásához. A fizikai terhelés hatása a sportolás befejezése után közvetlenül is biztosítja a jó közérzet fenntartását, míg hosszú távon segíti az egészség megőrzését, a test erőnlétének kialakítását. A versenysport a professzionális sportolóival része a szórakoztató iparnak, míg a szabadidősport egészségmegőrző és élményszerző funkciókat lát el.

Napjainkban a média hír-éhségétől korbácsolt közlésekben uralkodik a férfi-eredmények dicsőítése, míg a sportoló nő harmonikus, egészséges testi megjelenítése alulreprezentált. Nyugati médiaelemzések a női sport marginalizálásának, a női sportolók szexuális vágy tárgyaként való ábrázolásának számos mintázatát mutatták ki, ezekkel a módszerekkel a televízió és a sportsajtó közreműködik a sportban meglévő nemi hierarchia fenntartásában. Gyakori, hogy nem a sportolás, hanem öltözködés, készülődés közben mutatják a hölgyeket, ezzel szemben ugyanezen sportágak férfi képviselőit túlnyomórészt versenyzés közben mutatják. (7.)

Ugyanakkor a legkülönbözőbb eszközökkel és módszerekkel zúdítják a fogyókúra divatját a női társadalomra. A női test alkati megjelenésében szigorúbb elvárások fogalmazódnak meg a társadalom kultúrideáljában, mint a férfiak megjelenésében. A női szépségideál éppen annyira relatív, mint minden más az emberi életben. Minden kornak és minden emberfajnak megvan a maga ideálja. A kőkorszak embere nagy mellű, zsírpárnás csípőjű és zsíros farú asszonyokról mintázta szobrocskáit, bizonyára ez volt akkor a szépségideál. Az antik szépségideált a Vénusz-szobrokban látják, a nyúlánk, izmos és csak vékony zsírréteggel lekerekített idomú női testben. Az antik időben a nők sportoltak, nem hanyagolták el magukat, a milói Vénusz modelljének hasizmai fejlettebbek voltak, mint ma a legtöbb férfié. A kereszténység, amely minden energiáját a lélekre fordította, s a testet csak a lélek sanyargatandó porhüvelyének tekintette, a nőt csak felöltözve akarta látni, a szépséggel keveset törődött. Ezzel szemben a reneszánsz szellemi forradalma, amikor újból felfedezte az életörömöket, az élet szépségeit és megteremtette szépségideálul az érzéki nőnek azt a típusát, amelynél csak a nemi vonások kihangsúlyozása volt a lényeges, nem volt szükség a nő szellemi kvalitásaira. A reneszánsz idején a lágy, kövér, nagy mellű nő a szépségideál.

Az ember azonban nemcsak az előforduló típusok közül választhatja a maga ideálját, hanem bizonyos lelki motívumok hatása alatt a természetben elő nem forduló formákat tűz ki ideálnak és akkor a nő ehhez képest igyekszik testét torzítani. A kínai nő elnyomorította a lábfejét, az afrikai nő csontkoronggal tágítja ki az ajkát, az európai nő nem olyan régen darázsderekúra fűzte össze magát és turnűrt (párnácska alakú tömés a szoknya alatt, a csípő körül elhelyezve) hordott, hogy legalább felöltözve nagyobbnak lássék a gluteus-táj. Ma a korunk és a fehér faj ideálját keresve láthatjuk, hogy a tetoválások és az arcra, nyelvre, köldökre, genitáliákra beültethető testékszerek nagyon elterjedtek. A női szépségideál aszerint közeledik a természethez vagy távolodik attól, amint a kor általános gondolati iránya természetes és szabad vagy pedig mesterkélt. (13.)

Ma a média női testre vonatkozó imázsában a szélsőségesen vékony testalkat jelenik meg, amely a nők nagy része számára nemcsak egészségtelen, de fizikailag elérhetetlen is. A reklámokban megjelenő szupermodellek testsúlya 25 évvel ezelőtt még csak 8%-kal volt az átlagos testsúly alatt, míg ma ez már meghaladja a 23%-ot. (21.) A nők korosztályainak a sportolás elsődleges motívumaként súlyuk karbantartása fogalmazódik meg, emellett a fogyókúrázás általános gyakorlattá vált.

Napjainkra már elterjedtek és szélesedtek a sportolási lehetőségek. Azonban még mindig nem elegendően. A KSH 1999. évi felmérése szerint a nők kevesebb, mint egyharmada sportol rendszeresen. Ha a választott sporttevékenység típusai alapján csoportokat képezünk (aerob sportok, labdajátékok, természeti sportok, küzdősportok és testépítés), elmondhatjuk, hogy a sportoló nők 21%-a űz valamilyen aerob sportot (torna, kerékpározás, úszás), mely adat megegyezik a férfiakéval. A labdajátékokban, természeti sportokban, küzdősportokban a nők jelentősen elmaradnak a másik nem mögött. A lakóhely urbanizáltsági fokának emelkedésével és a nők iskolai végzettségének emelkedésével nő, az életkor előrehaladtával csökken a sporttevékenység aránya. (6.)

II. 2. A testkultúra értelmezése a szakirodalom alapján

Az egyértelműség kedvéért és az objektivitás érdekében fontosnak tartom a testkultúra fogalmának értelmezését, mely egyfajta vonatkoztatási pont is a tanulmányomban. „ A testkultúra az egyetemes kultúra szerves alkotórésze. Az ember egészségügyi és mozgáskultúráját foglalja magában. Tartalmilag jelenti mindazon szellemi és anyagi értékek összességét, melyeket az emberi társadalom a fejlődése folyamatában létrehozott és megőrzött. A testkultúra jelentéstartománya átfogja a társadalomban lezajló aktivitást a fizikai tevékenység segítségével. Az embernek ez a társadalmon belül lezajló aktivitása az egészségének, fizikai állapotának megőrzésére, képességeinek fejlesztésére, teljesítőképességének növelésére történik, a testgyakorlás és a sport mint eszközrendszer felhasználásával.“(23.)

Egy másik meghatározás szerint: „Az emberiség fejlődését végigkísérő örök kategória a testkultúra. Az egyetemes kultúra részeként tartalmazza a test egészségét, teljesítőképességét, a testi-lelki képességek fejlesztését és versenyszerű összemérését szolgáló tevékenységek űzéséhez szükséges eszközöket, valamint e tevékenységek szellemi tükröződését az egyes tudományokban, kiemelten a testnevelés- és sporttudományban.“ (3.)

Ángyán Lajos orvosbiológiai szempontból tárgyalja a testkultúra és a műveltség kapcsolatát. A testkultúra két összetevője a személyi higiéne és a testedzés. A műveltség a megszerzett ismeretek összessége és azok hasznosításának képessége, melynek fontos része a testkultúra. A testápolás a bőr és tartozékai, valamint a testnyílások tisztán tartását jelenti. A tisztaság az adott szerv olyan állapota, amely optimális feltételt biztosít a szerv működéséhez. Sajnos a személyi higiéne nem kap kellő figyelmet sem az ifjúság nevelésében, sem általában a lakosság körében.

Fizikai aktivitás minden olyan tevékenység, amit az ember a harántcsíkolt izmaival végez. Ide tartozik tehát a fizikai munkavégzés, s a mindennapos tevékenység a háztartási munkától a kertészkedésig, a sétától a bevásárlásig.

A testedzés is fizikai aktivitás, de ez a szervezet olyan szabályszerű megterhelése, amely fokozza az erőnlétet, energiaforgalmat és az állóképességet. Előre meghatározott cél érdekében, meghatározott módon, meghatározott paraméterekkel történik és az edzés eredménye is jól mérhető. A megszokottnál nagyobb, de megfelelően szabályozott megterhelés fokozza a szervezet alkalmazkodóképességét, kedvezően befolyásolja az életfolyamatokat. A rosszul végzett testedzés pedig ártalmas, akár maradandó károsodást is okozhat. Csak a jól választott, örömmel végzett testedzéssel érhető el az optimális testi és lelki hatás.

A helyesen végzett testedzés alapelvei: az egyén egészségi állapotának és alkatának megfelelő testedzést kell választani, a testedzés paramétereit a terhelhetőségéhez és életkorához mérten kell meghatározni, fokozatosan kell növelni a testedzés erősségét megfelelő pihenési szakaszok beiktatásával. A kívánatos terhelést jelző célpulzus kiszámítására a Karvonen formulát használjuk:

Maximális pulzusszám=220-életkor (év)
Célpulzus = [(Max. Pulzusszám - Nyugalmi pulzusszám) x a kívánt edzésintenzitás] /100 + Nyugalmi Pulzusszám

Példaként legyen a 18 éves egyén nyugalmi pulzusszáma 70/ perc. A maximális pulzusszáma: 220-18=202. Tehát a tartalék pulzusszáma: 202-70=132. Tegyük fel, hogy 60%-os terhelést akarunk elérni: (132x60)/ 100 = 79. Ennek alapján a célpulzus: 79 + 70 = 149/ perc. A 18 éves diáklány közepes-erős edzéstervében naponta 30-60 perces edzés ajánlott életvitelszerűen. Az edzés folyamatában bemelegítés, 149/ perces pulzusszámon végzett terhelés, és nyugalmi pulzusra visszaállító levezetés szerepel. Az edzés típusa lehet erőfejlesztő, cardiorespiratoricus állóképességet növelő, és energiaforgalmat változtató.

A sport is testedzés, de több annál, mert meghatározó jellemzője a verseny és a sportáganként változó játékszabályok. Orvosbiológiai szempontból megkülönböztetjük az egészségközpontú szabadidősportot, s a teljesítményközpontú, foglalkozásszerűen űzött versenysportot. (2.)

A WHO definíciója szerint az egészség nem csak a betegség, illetve a testi nyomorékság hiánya, hanem testi, lelki és szociális jólét állapota. Ennek egy szomatikus és pszichés területen megemelt szintje a fitness, a fittség fogalmában ölt testet, mely állapotként a fizikai és mentális képesség optimális teljesítőszintjét jelöli. (24.)

Ewles, L. és Simnett, I. az egészség fizikális, mentális, emocionális, szociális, lelki és társadalmi dimenzióit tárja elénk. (5.) A szerzők véleménye szerint a fizikális egészség az egészség legnyilvánvalóbb dimenziója, a mentális egészség a tiszta és következetes gondolkodásra való képességet jelenti, az emocionális, vagy affektív egészség fogalma utal a stresszel és szorongással való megbírkózásra, a lelki egészség a tudat nyugalmának és az önmagunkkal szembeni békének a jele. A szociális egészség a másokkal való kapcsolatok kialakításának és fenntartásának a képessége, a társadalmi egészség fogalma pedig arra utal, hogy nemcsak az egyén felelős egészségi állapotáért, hanem a társadalom is.

Az egészséget befolyásoló tényezőket összegyűjtöttem és a II. 2. 1. táblázatban mutatom be.

Szakemberek szerint ahhoz, hogy a mai társadalmi kihívásoknak egészségünk károsodása nélkül eleget tudjunk tenni, pszichikailag stabilnak kell lennünk, szociális körülményeinkkel pedig olyan szinten elégedettnek, hogy az ne okozzon deprivációs érzést, bizonytalanságot. Elmondható-e mindez rólunk, magyar nőkről és leányokról? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjak, a tanulmány további részében először áttekintem a magyar nők egészségi állapotáról szóló eredményeket, jelentéseket.

Az 1930-as népszámlálás szerint a Budapesten élő 15-30 év közötti nők 1,2%-a foglalkozott sportolással, míg az egész országban élők 17 ezreléke; 1941-ben a nyilvántartott 173 ezer sportolónak mindössze 1,3%-a volt nő. (25.)

Ezekből az adatokból kiviláglik, hogy az iskolát abbahagyók rendszeres sportolása majdhogynem megszűnt; hogy a sport Budapest-centrikus; a középrétegek szabadidős tevékenysége volt.

Majdnem hetven évvel később a Központi Statisztikai Hivatal 1999. évi felmérése szerint a 15-85 éves kor közötti összpopuláció 29,7%-a végez rendszeres testmozgást. A nemenkénti megoszlás szignifikáns különbséget jelez, a férfiak 35%-a sportol, míg a nőkre vonatkozó adatok csak 24,8 %-os részvételt jeleznek. (16.) Ezeket az adatokat igazolják a szabadidősport eseményekre vonatkozó részvételi adatok is. A legnagyobb tömegfutó események résztvevőinek csak 24%-a nő. (6.)

Az időmérleg vizsgálatok azt mutatják, hogy a mai nők napi 30 perccel kevesebb szabadidővel rendelkeznek, mint a férfiak. (16.) A 15-74 év közötti férfiak szabadidejük 7%-át töltik fizikai rekreációval, a nők még ennél is kevesebbet, 3%-át. (KSH életmód-időmérleg sorozat 1999/2000 évben, 2000.) Az elmúlt 15 év során a szabadidő felosztását az inaktív televíziózással és internetezéssel töltött idő emelkedése jellemzi.

II. 3. A magyar nők egészségi állapotának jellemzői

Az utóbbi években jelentősen növekedtek a nőkre háruló terhek és igények mind a családban, mind pedig a társadalmi életben. A hagyományos családösszetartó szerepen kívül a családi gazdálkodás jelentős részének finanszírozása és a szakmai önmegvalósítás igénye is megjelent a nőknél. Ugyanakkor a sportrekreációban még napjainkban is alulteljesítenek a nők a férfiakkal szemben, a szabadidős sporteseményekben jelenleg a teljes induló létszámnak csak átlagosan 25%-a nő.

Nemzetközi viszonylatban a magyarországi mortalitási mutatók igen kedvezőtlenek: A standardizált arányszámok értékelése alapján a nőké 1,7-szer nagyobb, mint az EU átlag. Az idő előtti halálozást, azaz a 0-64 évesek halandóságát tekintve még rosszabb a magyar nők megítélése, 90%-kal haladja meg az EU átlagot.

A 0-65 év közötti nők 74,7%-os halálozási valószínűségében a legnagyobb viszonylagos súlyt a keringési rendszer betegségeiből származó halálozások képviselik, amelyek elérik az EU átlag háromszorosát. A daganatos megbetegedéseket tekintve hazánk nemzetközi viszonylatban a legmagasabb halandóságú országok közé tartozik. A nők körében az emlőrák, vastagbélrák, méhnyakrák a leggyakoribb, de ijesztő mértékben nő a tüdőrákos betegek száma is.

A pszichiátriai gondozók adataiból kiderül, hogy a depressziós állapotok előfordulása a nők körében többszöröse a férfiaknál regisztráltnak, a neurotikus és szomatoform rendellenességek (szorongásos állapotok, pánikbetegség, kényszercselekvések) pedig leginkább a 35-64 éves nőket sújtják. A stressz által kiváltott zavarok is kétszer olyan gyakoriak a nők között, mint a férfiak esetében.

Amíg az érzékszervekkel közvetlenül megismerhető a test, addig a lelki működések csak közvetve (például tesztekkel) vizsgálhatók. A test és a lélek szoros kölcsönhatásban van egymással, a test mindenkori állapota befolyásolja a lelki működéseket, és fordítva, a lelki működések tartós megváltozása hatással van a testre. A pszichoszomatikus tünetek keletkezése megoldatlan lelki vagy szociális problémákat jelez szervi elváltozás nélkül, melyek először közérzeti zavarok formájában mutatkoznak: megmagyarázhatatlan félelem, alvászavar, idegesség, tespedtség, kimerültség, érdektelenség. Funkcionális zavarok is felléphetnek, mint szívdobogás, ájulás, migrén, hát-és gerincfájdalmak, emésztési zavarok (hasmenés, székrekedés, hányás),bőrtünetek. A tünetek tartós fennállása szervi elváltozásokat, pszichoszomatikus betegségeket okoznak: gyomor-és nyombélfekély, magas vérnyomás, allergiák,bronchiális asztma, elzáródásos érbetegségek. Ilyenkor már elkerülhetetlen az orvosi, kórházi ellátás igénybe vétele és az életmódváltás.

A testkultúra a lelket is formálja. Az ókori Róma költője, Juvenalis fogalmazta meg a sokszor idézett kívánságot: „Ép testben ép lélek“. (11.)

Napjaink valós népbetegsége az elhízás. A KSH 2002. évi statisztikai adatai szerint a magyar lakosság 21%-a valóban súlyfelesleggel bír, ami sok betegség okozója, elősegítője, mint például a magas vérnyomás, cukorbetegség, érrendszeri megbetegedések. Ugyanezen felmérés szerint a 18-35 év közötti női populáció 75%-a hiszi azt, hogy súlyproblémája van, vagyis 54%-uknak csak vélt, azaz nem valós a túlsúlyuk. Érdekes, hogy az elhízás ugyanolyan mértékben érinti a férfi lakosságot, mint a nőit, mégis a fogyókúra programok résztvevői 92%-ban nők. A testképzavar, a kövérségérzet, a túlzott fogyókúra két igen komoly, gyakran halállal is végződő betegséggel társulhat: a bulímiával és az anorexiával. (6.) Bár szakmailag elfogadott diagnózisa még nincs az orthorexia nervosának (kényszeres minőségi étkezési zavar), a szakirodalomban mégis a másik két étkezési zavar mellé sorolják.

Meg kell említeni a diákok étkezési szokásainak tipikus hibáit is, annál is inkább, mert ez sokkal többeket érint, mint a túlsúly. A legtöbb gyerek nem reggelizik, nem tartja be a napi többszöri (lehetőleg ötszöri) étkezést, nem a megfelelő arányban fogyasztja az élelmiszertípusokat, és útközben, rendszertelenül, rövid idő alatt kapja be az ennivalót.

Az életmódfaktorok közül valószínűleg a dohányzás a legnagyobb jelentőségű kockázati tényező. Az utóbbi években különösen a nők dohányzási szokásai változtak meg igen kedvezőtlenül, ami a nők tüdőrák okozta halálozási adataiban is tükröződik. A 15 éven felüli naponta rendszeresen dohányzók aránya az 1992. évi adatok szerint 44%, az EU átlag ugyanakkor 23,7% volt. (20.)

Ha az alkoholfogyasztás adatait nézzük, 2000-ben 1984-hez viszonyítva 1.5%-ról 5,2%-ra nőtt a rendszeresen italozó nők aránya. A 15 éven felüli nők közül mintegy kétszázezren nagyivónak számítanak. Sajnos nehéz élethelyzetben a nők sok esetben ivással próbálják helyreállítani lelki egyensúlyukat. (20.)

Kábítószer tekintetében elmondható, hogy az 1999-ben regisztrált drogfogyasztók 37%-a nő, és hogy a 35 év felettiek kiemelkednek a nyugtatók fogyasztásában. Ebben az esetben is egy önkárosító magatartásforma válik a problémákkal való megbirkózás eszközévé. (20.)

Amióta Magyarországon is kialakultak a fogyasztói társadalom szokásai, az egészségkultúrális magatartások is eltorzultak, a testkultúra mára kedvezőtlenül túldimenzionált lett. Sajnos az orvosi alapokon nyugvó helyes mozgásformákat, viselkedésmintákat elnyomják az üzleti élet farkastörvényei és érdekeltjei. Amíg az illegális, tiltott kémiai, illetve pszichoaktív-anyag használaton alapuló addikció ellen szerencsére már komoly propaganda folyik, addig a viselkedési addikciók formáiról a felnőtt emberek is gyér ismeretekkel rendelkeznek. Ilyenek a kompulzív vásárlás: a tüneti képében a kontrollvesztés, a vásárlás iránti erős késztetés, a vásárlás és a késztetés miatti distressz dominál (17.), mozgásaddikció: melynek lényege, hogy a napi nagymértékű edzési megterhelés tolerancia növekedést okoz, és ha az egyén ezt nem tudja teljesíteni, érzelmi distressz alakul ki (17.), az evészavarok: az orthorexia nervosa, azaz egészségesétel-függőség, amikor kényszeresen órákat töltenek el naponta a legegészségesebb és méregmentes ételek megválasztásával , az egyre gyakrabban előforduló bulimia nervosa esetén az időleges kontrollvesztés és kényszeres túlkontrollálás váltakozó ismétlődése, a még súlyosabb anorexia nervosa esetén pedig a túlkontrolláltság és az éhség elnyomásának modellje kap szerepet, elindítva egy nehezen megállítható életveszélyes állapot kialakulását (17.), kóros játékszenvedély, melyek "függői" fontos szerepet játszanak a gazdasági élet fellendítésében, fenntartásában. A piacgazdaság nem érdekelt abban, hogy a viselkedési addikciókat felismerje, kezeltesse, ezért a pedagógus szerepe jelentős lehet a serdülőkorú lányok még nem teljesen kialakult és rögzült, de kóros irányba mutató viselkedési szokásainak megelőzésében, felismerésében, kezelésében.

Természetesen maguk a tanulók is „benne vannak a játékban“. Különösen serdülőkorban jellemző rájuk, hogy problémáik nagyságához képest nincs megfelelő, érett reális problémamegoldási képességük, tapasztalatuk. A pubertás a személyiségfejlődés egyik kritikus szakasza, az önálló, felnőtt személyiség kialakulásának, a biológiai és pszichés érésnek az időszaka. A serdülőnek ki kell lépnie a gyermekszerepből és felnőtt szerepelvárásoknak kell megfelelnie. Ebben a problémás, nehéz folyamatban a serdülő különösen érzékeny, labilis személyisége még optimális körülmények között is gyakran pszichés tünetekkel reagál. Ennek a korszaknak az esendősége ezért szinte kínálja, löki a fiatalokat a problematikus, az egészségtelen megoldási módok felé: a deviáns magatartási zavarok felé ugyanúgy, akárcsak az egészségtelen életmód felé. Ezért a testkultúra önállóan is fejlődik, mozgásanyaga, szervezeti formája állandóan integrálódik és differenciálódik. Hatóköre kitágul, majd beszűkül. Fejlődési folyamata azonban nem szakadhat el az adott társadalom anyagi alapjának meghatározó szerepétől, a társadalmi berendezkedésből fakadó érdekviszonyoktól, a célkitűzésektől és értékrendváltásaitól.

Összegezve a sokszor egészségi problémákkal és pszichés zavarokkal küszködő nők figyelmét is fel kell hívni arra, hogy tehetnek és tenniük kell önmaguk, családjuk és gyermekeik érdekében azért, hogy egészségesebben, kiegyensúlyozottabban és boldogabban éljenek.

III. A serdülő korú lányok testkultúrális magatartásának vizsgálata

III. 1. A kutatás célja

A női testkultúra történetiségének tükrében szeretném felmérni a testkultúráltság jelenlegi helyzetét. Nyilvánvaló, hogy mindazoknak a tényezőknek a felismerése, jelentőségének a felmérése, melyek a tanulólányok és nők jelenlegi életmódjának eme vázolt problematikus képéhez hozzájárulnak, nem kis vállalkozás. Megkísérlek kiemelni néhányat azokból a hatótényezőkből, amelyek a fiatal szempontjából, valamint a környezet, a társak, a felnőttek, a társadalom oldaláról egyaránt fontosak. Ezeknek a társadalmi gyökereknek a kölcsönhatását tekinthetjük igazán lényegesnek.

Szeretném felmérni a 16-18 éves lányok testkultúrális ismereteit, megtudni, hogy az ismeretek birtokában az egészségvédő vagy az egészségkárosító megoldást választják-e? A magyar női populáció problémáinak megoldására adekvátabb választ tudunk kidolgozni, ha felkutatjuk a serdülőkorú lányok hiányzó ismereteit, a kialakulóban levő szokásaikat, motiváltságukat és az őket inspirálni képes erőviszonyokat.

A magyar népesség női populációjának egészségi állapotát és az alacsony sportolási kedvét tekintve fontos az iskolai képzés hatékonyságának növelése, a tanulólányok egészségkultúrális magatartásának tudatos alakítása. Kellene, hogy a pedagógus a tudásával és személyes jó példájával hirdesse a rendszeres testedzés és az egészségi állapotot pozitívan befolyásoló többi életviteli szokás fontosságát, továbbá kihasználja a sportban rejlő nevelési lehetőségeket. A pozitív érzelmi késztetés egyben a cselekvés indítékául is szolgál, ezért bármely tevékenységünkre történő ráhangolás, érzelmi elfogadás a cselekvés siker@?hez is hozzájárul.

III. 2. A kutatás tárgya

A vizsgálatot azért szűkítettem le fiatalokra, mert a felnőtt életmódot illetően meghatározóak a gyermek- és serdülőkorbeli hatások. Az ember azt az állapotot regenerálja felnőtt korban, amilyen szintre 18 éves koráig eljutott. A mai fiatalok lesznek a jövő anyái, testi-lelki egészségük meghatározza az őket követő nemzedék életét, kulturáltságát.

A kutatásom tárgya a 16-18 éves lányok testkultúrális magatartása, életmódbeli szokásaik és egészségi állapotuk. Nem elegendő csupán a sportolási szokásaikat felmérnem, ha a testi nevelésüket szeretném elemezni. Szükséges az életkornak és egyénnek megfelelő táplálkozási, pihenési szokásaikat, káros szenvedélyeiket, lelki állapotukat és társas kapcsolataikat is ismernem.

A mellékletben olvasható kérdőíveken regisztráltam:

  • sportolási szokásokra, sportmotivációra vonatkozó adatokat
  • táplálkozási szokásokra vonatkozó adatokat
  • életérzésre, elégedettségre vonatkozó adatokat
  • stressztűrőképességre és stresszkezelésre vonatkozó adatokat
  • nőideálra, nővé válás folyamatára vonatkozó adatokat
  • egészségkultúrális ismereteikre vonatkozó adatokat

A kutatásom tárgyát a vizsgálati minta szubjektív jellemzői jelentik, azaz testkultúrális ismereteik szintje és struktúrája, érdeklődésük és motivációjuk, szükségleteik vagy elvárásaik irányulásai, életcéljaik és terveik.

III. 3. Kérdések és hipotézisek

Sportpedagógiai vizsgálatokban a testkultúrális magatartás mérhető összetevői az életmódbeli szokások és az egészségi állapot. A testi nevelés a test nevelését, az életkornak, az egyénnek megfelelő táplálkozást, pihenést, káros szenvedélyek kivédését és a lelki, társas egyensúly megőrzését jelenti. Keresztmetszeti vizsgálatom során ezen összetevők alapján kerestem választ kérdéseimre.

  • K1 Mi jellemzi a tanulólányok sportolási szokásait? Elvesztette-e a sport az eredeti egészségmegtartó és örömszerző funkcióját? – H1 Feltételezem, hogy a tanulólányok sportolási szokásaik alapján két szélsőséges csoportba sorolhatók, vagy a mozgáshiány, vagy a túlfeszített testedzés jellemzi őket.
  • K2 Mi jellemzi a tanulólányok táplálkozási szokásait? A sport egyszerű eszközzé vált-e az éhezéssel egybekötött, nádszál vékony alkatok elérésében vagy kiegészítő módszer a fogyókúra ipar metodológiájában? – H2 Feltételezem, hogy aki fizikailag aktívabb, annak a táplálkozási szokása is tudatosabb.
  • K3 Mi jellemző a tanulólányok mentális állapotára? – H3 Feltételezem, hogy aki fizikailag aktívabb, annak jobb a stressztűrő képessége, alkalmazkodása.
  • K4 Milyen megoldást alkalmaznak stresszhelyzetben? – H4 Feltételezem, hogy a nem megfelelő gyakorisággal sportoló tanulók között gyakoribb a viselkedési addikció bármelyik formája, mint a megfelelő gyakorisággal sportolók között.
  • K5 Mit jelent a lányoknak a nővé válás? – H5 Feltételezem, hogy a serdülő fiúk és a serdülő lányok által vázolt nőideál tulajdonságai teljesen eltérőek.

III. 4. A vizsgálati minta bemutatása

Budapesten, a XVII. kerületben működő Békésy György Posta-és Távközlésforgalmi Szakközépiskola 3. és 4. osztályos tanulói közül 107 lány, 47 fiú, továbbá négy testnevelő tanár töltötte ki a kérdőíveket. Az adatfelvétel 2008. február 16-19.-e között történt. A kérdőív lányoknak 27 kérdéssel, kérdőív fiúknak 1 összetett kérdéssel és kérdőív testnevelő tanároknak (kifejtős kérdésekkel) a mellékletben olvasható.

A serdülés korbehatárolása nehézségekbe ütközik, mert az akceleráció miatti egyéni eltérések nagyok. A prepubertas 10-12 éves kor közé tehető, a pubertas 12-16 évre, a postpubertas 16-18 éves kor közé. Jelentős testi fejlődésen, érzelmi és értelmi változásokon megy keresztül a serdülő, melyek magyarázatot adnak a labilis, hullámzó kedélyállapotukra.

A serdülőkor jellemzőinek leírása

A hormonok okozta testi változások kialakítják a másodlagos nemi jelleget. Az intenzív hosszirányú változás, súlynövekedés, alakváltozás erőteljesen hat a lelki életükre is. A szív izomzata és térfogata kétszeresére nő. Az artériák átmérőjének növekedése elmarad a szív fejlődése mellett, sok esetben szív,-és vérnyomás panaszokat okozva. Ez átmeneti állapot, nem szabad elhamarkodottan kezelni. Hirtelen nagy sportteljesítményre képesek, de fáradékonyak, mert az anyagcseréjük is fokozott.

Az értelmi működés tökéletesebbé válik. Az asszociációs pályák száma nő meg, mind jobban lehetővé válik a második jelzőrendszer működése, az agykéreg ellenőrző szerepe. A kéreg mindinkább átveszi a szerepet az emóció felett. A serkentési folyamatok dominálnak, hirtelen ingerlékenyek tudnak lenni. Gondolkodásukban megjelenik a hipotézis felállítása, növekszik az oksági összefüggések felismerése. Valódi oknyomozói gondolkodás és érdeklődés tapasztalható. A reproduktív és produktív képzelet is egyre erőteljesebbé válik.

A serdülés érzelmi változásai ellentmondást okoznak és nyugtalanító feszültséget hordoznak. A felnőtté válás hevesen zajló testi-lelki folyamat, mely a gyermeki függőség felől a felnőtti önállóság felé tart. Nem csupán biológiai természetű, hanem alkalmazkodási, valamint azonosulási folyamat is. Meg kell tanulni a férfi, illetve a női szerep átvételét, a társkapcsolatok alakításának új módját, az élethivatásra történő előkészületeket.

Életérzésére a totem-tabu fogalom jellemző. A titok és a külön világ. Kiszakítja magát a család érzelmi burkából és őrzi a benne születő önálló személyiséget. Szociális kapcsolatai újrarendeződnek. Befelé fordul, az önmagában végbemenő változásokra figyel, elkülönülési magatartást vesz fel. A befelé fordulás után hirtelen intenzív kifelé fordulással kutatja a környezetét, majd ez a hirtelen változás váltakozva ismétlődik.

A szülő akkor jár el helyesen, ha elősegíti gyermekének a hasonló korú barátokkal történő társas kapcsolatok kialakulását, megbízik benne, tapintatos légkörben rendszeresen beszélgetnek, sohasem tiltó, számonkérő hangvételben. A család csak látszólagosan szorul háttérbe, a serdülő nem tud élni szeretet nélkül, a biztos érzelmi kötelékre van a legnagyobb szüksége.

A postpubertás végére megformálódik az érett személyiség, aki önállóan gondolkodik, önállóan cselekszik, az érzelmeket szabadon kifejezi, önmegvalósításra képes, tudatos és spontán.

III. 5. Adatfelvételi és feldolgozási módszerek

Feltáró módszerek: választásos, önkitöltős kérdőíves felmérés és dokumentumelemzés.

A kutatómunkám során használt kérdőívek (lányoknak, fiúknak, testnevelő tanároknak) a mellékletben, a felhasznált dokumentumok az irodalomjegyzékben találhatók.

A dokumentumelemzés módszerét elsősorban kutatásom tájékozódási szakaszában alkalmaztam, amikor szükségessé vált a vizsgálat számára fontos anyagok elemzése. Ennek indokoltsága többnyire nem a közvetlen adatgyűjtés terheinek megtakarítása, hanem az, hogy más módon nem is tudnék az igényelt adatokhoz jutni. A felhasznált dokumentumok a szakirodalmi közlemények adatsorai, joganyagok tartalmi elemei (törvények, határozatok, rendeletek), történeti források (évkönyvek, jubileumi kiadványok, visszaemlékezések), statisztikai adatbázisok (KSH kiadványai). Tartalomelemzés módszerével a szövegszerű adatokat kigyűjtöttem és átalakítottam a sz@?veges dokumentumokból.

A kutatás gyakorlati részében az írásbeli kikérdezés módszerét választottam a vizsgálati minta egészségi állapotának és az egészséget befolyásoló magatartásának elemzéséhez.

A kérdőlapos megkérdezés módszerének az előnye viszonylagos egyszerűsége, hátránya a nagyfokú szubjektivitása. A jelenlegi kutatásom tárgyát azonban a vizsgálati minta szubjektív jellemzői jelentik, azaz testkultúrális ismereteik szintje és struktúrája, érdeklődésük és motivációjuk, szükségleteik vagy elvárásaik irányulásai, életcéljaik és terveik, ennél fogva ez nem jelenthet hátrányt. A válaszok reliabilitásának (megbízhatóságának) biztosítását a kérdőívek kitöltésének anonimitásával, személyes azonosítást kizáró adatfeldolgozással, keresztkérdéstechnikával, a válaszok skálafokokra bontásával növeltem.

A kérdőlapos adatfelvétel során a tanárok kikérdezésében nyitott, a tanulókéban zárt kérdéseket alkalmaztam. A nyitott kérdés előnye az, hogy olyan válaszokat is nyerhetünk, amelyekre a hipotéziseink megfogalmazásakor nem is gondoltunk. A hátrány a feldolgozás fázisában adódhatott volna, de mivel négy testnevelő tanártól vettem fel az adatokat, ez nem okozott nehézséget. A zárt kérdés előnye a tisztázott jelentésű, egyértelműen csoportokba rendezhető válaszok könnyű feldolgozhatósága, különösen nagy létszámú minta vizsgálatánál. Hátránya egyrészt az, hogy olyan válaszok előfordulásának valószínűségét csökkenti, amelyek ugyan a megkérdezettekre jellemzőek, de nem tüntettük fel. Ennek kiküszöbölésére adtam meg az egyéb lehetőséget.

A szakirodalom az írásbeli kikérdezés módszerének alkalmazásánál kiegészítő módszerek felhasználását ajánlja. Az egészségismeretek és az egészségmagatartás között összefüggés van, de a bővülő egészségismeretek nem mindig hoznak eredményt a magatartás szférájában. A magatartás megfigyelése, értékelése nehéz és munkaigényes. Célszerű az ilyen vizsgálatoknál a magatartást befolyásoló motivációk analizálása is. Falus Iván szerint az emberi motiváció három összetevője az iskolai motivációnál is szerepet kap. Ezek a következők: az affektív motivációs dimenzióban a szülő, tanár, kortárs általi elfogadtatás, a kognitív motivációs dimenzióban érdeklődés, önkifejezés, önállóság, a morális motivációs dimenzióban az önérték és bizalom kap nagyobb hangsúlyt. Ily módon az egészségkultúrális magatartás vizsgálatát kiegészítettem sportmotivációs vizsgálattal.

Feldolgozó módszerek: leíró statisztikai, összefüggést vizsgáló valószínűségi statisztikai módszer. A számítógépes adatfeldolgozáshoz felhasznált Hardware eszközök (számítógép Intel Pentium IV. 2.8 GHz, Canon tintasugaras nyomtató).A matematikai statisztikai adatok grafikus ábrázolása OpenOffice.org irodai programcsomag 2.3 verziójának „Calc“ táblázatkezelő szoftverével valósult meg. A szövegszerkesztés az OpenOffice.org irodai programcsomag 2.3 verziójú „Writer“ szoftverével történt.

III. 6. A kutatás eredményei

A fizikai aktivitás jellemzői

A témában rögzítettem a tanórán kívüli sportolás gyakoriságát, a fizikai képességek önminősítését, a sportérdeklődést és a sportmotivációt.

Nem célja a dolgozatnak az iskola tantervének részletes elemzése, de a sportolás gyakoriságának a megítéléséhez elengedhetetlenül fontos a sportolás tanórai kereteinek vázlatos bemutatása. Négy testnevelő tanár töltötte ki a kérdőíveket, minden pontban összecsengő válaszokat adtak.

  • A heti testnevelési óraszám: 3
  • Helyszíne: időjárásnak és évszaknak megfelelően a tornateremben és a sportudvarban.
  • A fiúk és lányok testnevelés órája teljesen elkülönül. Beosztott csoportokkal dolgoznak, a tornateremben függönnyel elválasztott térfélen, kint külön udvarrészen, sportpályán.
  • Nevelési cél: személyiség formálás, jártasság kialakítása, készség és képesség fejlesztése, egészséges életre nevelés (táplálkozás, higiénia), mozgáslehetőségek megismertetése a célból, hogy felnőtt korban se szakadjanak el az aktív életmódtól, a magukról és egymásról alkotott belső és külső személyiségjegyek alakítása.
  • Módszer, eszköz: verbális közlés, zene, videofelvételek (saját magukról is), szakrajz, bemutatás, bemutattatás, vizuális ismeretátadás.
  • Szabadon választható délutáni iskolai sportfoglalkozások: kézilabda, floorball, asztalitenisz, kosárlabda,atlétika, magasugrás. A felmért tanulólányok 30-40%-a vesz részt rendszeresen ezeken a foglalkozásokon.

A felmérésben résztvett lányok szabadidős sporttevékenységének gyakoriságát a III.6.1 diagram mutatja. Elégtelen gyakorisággal, azaz soha és havonta egyszer tornázik a lányok 43,8%-a. Számukra az órarendbe iktatott testnevelés órák nyújtják a sportolás rendszeres lehetőségét.

Közepes gyakorisággal, azaz heti 1-3 alkalommal tornázik a lányok 44%-a. Ez az adat is a tanárok által említett délutáni sportfoglalkozások részvételi arányát igazolja a vizsgálatban.

Nagy gyakorisággal, azaz heti 4-7x tornázik a lányok 13,9%-a.

III.6.1. Szabadidős sporttevékenység gyakorisága (testnevelés órán kívüli)

„Mi a véleményed sportról? Szerinted mi a jó a sportban?“ kérdésre adott válaszokból a tanulói sportmotivációra következtettem. A III.6.2. diagram mutatja. A leggyakrabban adott válaszokat ismertetem a gyakoriság sorrendjében.

Nagyon fontos számukra a sport:

  • 37,3%-nak a jó fizikai állapot, kondíció megszerzése miatt,
  • 27%-nak az előnyös külső miatt,
  • 23,3%-nak a barátok miatt,
  • 14,9%-nak a jó egészségi állapot elérése miatt.

III.6.2. Sportmotivációs vizsgálat: „Mi a véleményed a sportról? Mi a jó a sportban?”

A válaszok jól tükrözik, hogy a sport egészségmegtartó, örömszerző és szociális funkciói háttérbe szorulnak, a sport a szépség megszerzésének eszközévé válik. Ezt erősíti a III.6.3. diagramon rögzített eredmény is, mely szerint a nagy gyakorisággal tornázó csoport jóval nagyobb százalékban szeretne változtatni a külsején.

III.6.3. Elégedettségi állapot vizsgálata a szabadidős sportolási tevékenységek
gyakoriságának függvényében: „Szeretnél változtatni a külsődön?”

A testtömegindex vizsgálatára konkrétan nem tértem ki, csak a szubjektív ítéletükre hagyatkoztam, mely szerint a csoportokban kiegyensúlyozott a testsúlymegoszlás. (III.6.4. diagram)

III.6.4. Elégedettségi állapot vizsgálata a szabadidős sportolási tevékenységek gyakoriságának függvényében: „Milyennek tartod a külsődet?”

A jó egészségi állapot elérését nem tartják a sport céljának, de a mozgás egészségmegőrző funkcióját igazolja a III.6.5. diagram eredménye, mely szerint a nagy gyakorisággal tornázó csoport a saját egészségi állapotát egyértelműen jobbnak ítélte meg.

III.6.5. Elégedettségi állapot vizsgálata a szabadidős sportolási tevékenységek gyakoriságának függvényében: „Milyennek találod az egészségi állapotod?”

A III.6.6. diagram is a kérdőív sportmotivációra utaló kérdésének válaszait tartalmazza. A vizsgált lányok 61,68%-át a mozgás iránti igényük ösztönzi a legjobban a sportolásra - azonban ritkán jár együtt megfelelő gyakoriságú sportolással.

A vártnál több motivációs erővel bír a szülő, hisz 28%-át ösztönzi a sportra, és a vártnál gyengébb a baráti ráhatás ereje (21,4%) a mozgás iránti attitüd kialakításában.

A vizsgálati minta 8,4%-át senki nem ösztönzi sportolásra.

Az eredmények jól tükrözik, hogy a testnevelő tanár ebben az életkorban is ösztönzően hat a sportban való részvételre. Az egyén szempontjából nagy jelentősége van a lehetséges tanári hatékonyságnak, hiszen sokuknak ez az utolsó időszak, amikor tervszerű, rendszeres és tudatos nevelő hatások érvényesülnek a személyiség fejlesztésében.

III.6.6. Sportmotiváció vizsgálata: „Ki ösztönöz sportolásra?”

A vizsgálati minta által a leggyakrabban űzött sportok a labdajátékok (tenisz, tollas, asztalitenisz, kosárlabda, kézilabda, röplabda, foci), ezt követik a szabadban, nyílt terepen végezhető sportok, mint a futás, tájfutás, biciklizés, görkorcsolyázás. Kevésbé gyakorlottak között népszerűbb az úszás, versenytánc, balett, aerobic, végül a lovaglás és a fitnesstermi edzés. Egy tanuló átlagban hétféle sportot is megjelölt a kérdőív 2. kérdésében, amit szívesen kipróbálna, azonban ritkán jár együtt gyakorlati megvalósítással. Megfigyelhető, hogy minél kevesebbet sportol a tanuló, annál többfélét szeretne kipróbálni.

Minőségi és mennyiségi táplálkozás jellemzői

A korszerű táplálkozás alapelveit nagy vonalakban vázolom fel abból a célból, hogy a serdülőkorú lányok táplálkozási szokásait a táplálkozástudomány modern felfogása szerint elemezhessem. Az egészséges táplákozás alapja a növényi eredetű táplálékokban gazdag étrend, amely kiegyensúlyozott, mérsékletes, változatos és szélsőségektől mentes. Fontos továbbá a megfelelő energia- és folyadékbevitel, az egyes tápanyagok helyes aránya és legalább a napi háromszori étkezés. A három fő komponenst tekintve az egyén tápanyagszükséglete a következő. Fehérje 12-14%, szénhidrát 56-60%, zsír 28-30%.

Vizsgálatomban a serdülőkorú lányok étkezési szokásait az egészségesnek és egészségtelennek tartott ételek és italok fogyasztásának, és a napi étkezések számának gyakoriságával jellemeztem csoportbontásban. A dolgozatban a fizikai aktivitásuk szerint képeztem a csoportokat abból a célból, hogy kiderüljenek a sportolási és a táplálkozási szokások összefüggései. A vizsgált lányok nagy része mindegyik csoportban megfelelő gyakorisággal, azaz minimum 3x eszik naponta.

Kiemelném az elégtelen gyakorisággal étkezőket:

  • szabadidejükben soha nem tornázók 4.5%-a,
  • szabadidejükben havonta tornázók 8%-a,
  • szabadidejükben heti 1x tornázók 30%-a,
  • szabadidejükben heti 2-3x tornázók 12.3%-a,
  • szabadidejükben heti 4-7x tornázók 20%-a naponta 1x vagy 2x eszik. (III.6.7. diagram)

III. 6.7. Étkezések gyakorisága (abszcissza) a szabadidős sporttevékenységek gyakoriságának (ordináta) függvényében. A bal oldali grafikonon a hétköznapi étkezések számának vizsgálata. A jobb oldalin a hétvégi étkezések számának összesítése.

A WHO mindennap ajánlja zöldségek és gyümölcsök fogyasztását. A vizsgált lányok gyümölcsfogyasztása valamivel kedvezőbb, mint a nyers zöldségek és a főzelékek fogyasztása. Adataink szerint megállapíthatjuk, hogy tanulóink étrendje növényi táplálékban szegény. A baromfi-és halhúst fogyasztók viszonylag magas százalékos aránya arra utal, hogy egyre több baromfit és halat esznek a háztartásokban. A vizsgálati személyek többsége a fehér kenyeret kultiválja, az élelmi rostban gazdagabb barnakenyér fogyasztási aránya alacsonyabb. Minden csoportban nagyon magas azoknak az aránya akik naponta, vagy hetente fogyasztanak édességet, colát, vagy más szénsavas üdítőitalt, ami arra utal, hogy a szénhidrátbevitel jelentős része cukorral történik. Az alacsony tejtermékfogyasztás kedvezőtlen táplálkozási szokásokra utal, hiszen a tej az egyik leggazdagabb kalciumforrás, ezért mindennap fogyasztani kellene.

Kiemelném azokat, akik naponta fogyasztanak gyümölcsöt:

  • szabadidejükben soha nem tornázók 50%-a,
  • szabadidejükben havonta tornázók 56%-a,
  • szabadidejükben heti 1x tornázók 65%-a,
  • szabadidejükben heti 2-3x tornázók 45,8%-a,
  • szabadidejükben heti 4-7x tornázók 53,3%-a. (III.6.8. diagram)

A gyümölcsfogyasztás és főzelékfogyasztás (III.6.8. és III.6.9.) gyakorisága a sportolási szokások függvényében.

Kiemelem azokat, akik naponta esznek főzeléket:

  • szabadidejükben soha nem tornázók 0%-a,
  • szabadidejükben havonta tornázók 4%-a,
  • szabadidejükben heti 1x tornázók 15%-a,
  • szabadidejükben heti 2-3x tornázók 8,3%-a,
  • szabadidejükben heti 4-7x tornázók 0%-a. (III.6.9. diagram)

Kiemelem azokat, akik helytelenül naponta esznek édességet:

  • szabadidejükben soha nem tornázók 68,1%-a,
  • szabadidejükben havonta tornázók 60%-a,
  • szabadidejükben heti 1x tornázók 55%-a,
  • szabadidejükben heti 2-3x tornázók 62,5%-a,
  • szabadidejükben heti 4-7x tornázók 20%-a. (III.6.10 diagram)

Kiemelem azokat, akik naponta esznek tejtermékeket:

  • szabadidejükben soha nem tornázók 50%-a,
  • szabadidejükben havonta tornázók 52%-a,
  • szabadidejükben heti 1x tornázók 65%-a,
  • szabadidejükben heti 2-3x tornázók 66,6%-a,
  • szabadidejükben heti 4-7x tornázók 40%-a. (III.6.11. diagram)

Édességfogyasztás és tejtermékfogyasztási gyakoriság (II.6.10. és III.6.11.) a sportolási szokások függvényében

Kiemelem a barnakenyér fogyasztókat:

  • szabadidőben soha nem tornázók 18,1%-a,
  • szabadidőben havonta tornázók 16%-a,
  • szabadidőben heti 1x tornázók 35%-a,
  • szabadidőben heti 2-3x tornázók 25%-a,
  • szabadidőben heti 4-7x tornázók 46,6%-a.

Kiemelem a baromfihús- és halfogyasztókat:

  • szabadidőben soha nem tornázók 36,3%-a,
  • szabadidőben havonta tornázók 40%-a,
  • szabadidőben heti 1x tornázók 50%-a,
  • szabadidőben heti 2-3x tornázók 41,6%-a,
  • szabadidőben heti 4-7x tornázók 53,3%-a.

Kiemelem a kóla- és szénsavas üdítő fogyasztókat:

  • szabadidőben soha nem tornázók 50%-a,
  • szabadidőben havonta tornázók 36%-a,
  • szabadidőben heti 1x tornázók 25%-a,
  • szabadidőben heti 2-3x tornázók 25%-a,
  • szabadidőben heti 4-7x tornázók 73,3%-a.

Kiemelem a saláta fogyasztókat:

  • szabadidőben soha nem tornázók 13,6%-a,
  • szabadidőben havonta tornázók 20%-a,
  • szabadidőben heti 1x tornázók 40%-a,
  • szabadidőben heti 2-3x tornázók 41,6%-a,
  • szabadidőben heti 4-7x tornázók 26%-a.

Összefoglalva a serdülőkorú lányok táplálkozásának jellemzőit, a következőket állapítottam meg. A közepes gyakorisággal tornázók étrendje egészségesebb, mert több benne a gyümölcs, főzelék, tejtermék, saláta, préselt gyümölcslé, de az édesség is. A nagyobb gyakorisággal tornázók étrendjében ezekből kevesebb szerepel, emellett több a baromfihús, hal, barna kenyér, de a cola és szénsavas üdítő is.

Az egészségi állapot jellemzői

Az ember képes a saját egészségét megítélni, az élethelyzetét kedvezőnek vagy kedvezőtlennek felfogni, ezt nevezzük életérzésnek. A negatív életérzés elsősorban lelki terheléssel (lehangoltság, önbizalomhiány, sikertelenség) mutat összefüggést. A fáradtság, illetve a pszichoszomatikus tünetek jelentkezése elsősorban az életmód és a stresszhatások következménye, ugyanakkor a panaszok a későbbi életévekben kialakuló betegségek előrejelzői lehetnek.

Rögzítettem a vizsgált személyek megítélését egészségi állapotukról, életérzéseikről, illetve véleményüket az egészségről.

Kiemelem azokat, akik nagyon gyakran (heti 4-7x) ébrednek reggel fáradtan:

  • az elégtelen gyakorisággal tornázók 37,4%-a,
  • a közepes gyakorisággal tornázók 43,1%-a,
  • a nagy gyakorisággal tornázók 46,6%-a. (III.6.12. diagram)

III.6.12. Mentális állapot vizsgálata (abszcissza) a szabadidős sporttevékenység gyakoriságának (ordináta) függvényében. „Milyen gyakran ébredsz fáradtan?” kérdésre adott válaszok elemzése.

A feszültségre, szorongásra utaló magatartás az is, ha a tanuló izgul az órán, mikor felszólítják:

  • az elégtelen gyakorisággal tornázók 68,75%-a,
  • a közepes gyakorisággal tornázók 56,8%-a,
  • a nagy gyakorisággal tornázók 80%-a izgul az órán, mikor felszólítják. (III.6.13. diagram)

III.6.13. Mentális állapot vizsgálata a szabadidős sporttevékenység gyakoriságának függvényében. „Izgulsz órán mikor felszólítanak?” kérdésre adott válaszok elemzése.

Kiemelem azokat, akik napi 7 óránál kevesebbet alszanak:

  • az elégtelen gyakorisággal tornázók 39,5%-a,
  • a közepes gyakorisággal tornázók 61,3%-a,
  • a nagy gyakorisággal tornázók 46,6%-a. (III.6.14. diagram)

A serdülőkorúak napi alvásszükséglete 8-10 óra, ám a tanulók többsége ennél kevesebb időt tölt alvással. A közepes gyakorisággal tornázó csoport alszik a legkevesebbet a vizsgálati mintámban, ennek ellenére ők a legkevésbé feszültek és fáradtak.

III.6.14. Napi alvásidő a szabadidős sportolási tevékenységek gyakoriságának függvényében.

Kiemelem a gyakran és a nagyon gyakran előforduló ok nélküli lehangoltságot:

  • az elégtelen gyakorisággal tornázók 12,5%-a,
  • a közepes gyakorisággal tornázók 9%-a,
  • a nagy gyakorisággal tornázók 27%-a. (III.6.15. diagram a mellékletben)

Kiemelem a gyakran és a nagyon gyakran előforduló idegességet, ingerlékenységet:

  • az elégtelen gyakorisággal tornázók 39,5%-a,
  • a közepes gyakorisággal tornázók 24%-a,
  • a nagy gyakorisággal tornázók 39,3%-a. (III.6.15. diagram)

Kiemelem a gyakran és a nagyon gyakran előforduló fejfájást:

  • az elégtelen gyakorisággal tornázók 51,1%-a,
  • a közepes gyakorisággal tornázók 50,2%-a,
  • a nagy gyakorisággal tornázók 52,3%-a. (III.6.15. diagram)

Kiemelem a gyakran és a nagyon gyakran előforduló hátfájást:

  • az elégtelen gyakorisággal tornázók 46,7%-a,
  • a közepes gyakorisággal tornázók 51,2%-a,
  • a nagy gyakorisággal tornázók 62,7%-a. (III.6.15. diagram)

Kiemelem a gyakran és a nagyon gyakran előforduló gyomorfájást:

  • az elégtelen gyakorisággal tornázók 47,7%-a,
  • a közepes gyakorisággal tornázók 35,2%-a,
  • a nagy gyakorisággal tornázók 37,7%-a. (III.6.15. diagram)

Összefoglalva a serdülőkorú lányok egészségi állapotának jellemzőit, a következőket állapítottam meg. A vizsgálati minta lelkileg erősen túlterhelt, mert magas százalékban fordulnak elő pszichoszomatikus tünetek mindegyik csoportban. A vizsgálat azt mutatja, hogy a fejfájás előfordulási gyakorisága és a sportolási szokások között nincs összefüggés. A hátfájás, az idegesség és az ok nélküli lehangoltság a nagy gyakorisággal sportolók között gyakoribb a vizsgálati mintámban. A gyomorfájás az elégtelen gyakorisággal sportolók között gyakoribb. A legkiegyensúlyozottabb csoport a közepes gyakorisággal tornázók csoportja.

Az elégtelen és a közepes gyakorisággal tornázók 60%-a elméleti szinten tisztában van az életmód egészséget befolyásoló szerepével, 40% véli úgy, hogy nem tehet semmit az egészségéért, mert az adottság és szerencse kérdése; derül ki a kérdőív 24. kérdésére kapott válaszokból.

A nagy gyakorisággal tornázók 40%-a szerint csak életmód függvénye, 60% a jó adottságot is fontosnak ítéli meg az életmód mellett a jó egészség fenntartásában.

A stresszhelyzet alkalmazott problémamegoldási módszereket a III.6.19. összesítés mutatja a mellékletben, melyből kitűnik, hogy a nagyobb fizikai aktivitást mutató tanulók között kevesebben választják a plázázást, cigizést, alkoholfogyasztást, internetezést, melyek későbbi viselkedési addikciókhoz vezethetnek.

A nővé válás folyamata a serdülők szemével

A lányok 5%-a emelte csak ki az érett gondolkodást, a testileg-lelkileg felnőtté válást. A részeredményeket a mellékletben a III.6.18. táblázat mutatja. Összességében nézve a nők által vázolt ideál a nőies, de önálló életvitelű nő.

A fiúk 78%-a a szépséget a nőideál három legfontosabb tulajdonsága közé sorolja. (III.6.16. diagram). A fiúk 46,34%-a a kedves, nyugodt, kiegyensúlyozott nőt idealizálja, 2,4%-a a harcias természetű nőben látja az ideált, 14,6%-a a nő dinamizmusát, frissességét, üdeségét tartja fontosnak, 19,51% az öltözködésben és megjelenésben a szexi nőt keresi, 9,75%-a a szerény, diszkrét, ápolt nőt tartja vonzóbbnak.

III. 6.16. A serdülőkorú fiúk nőideáljának kutatása. A három legfontosabb tulajdonság, magatartásminta grafikus ábrázolása.

A fiúk 19,52%-a az ideális nő három legfontossabb magatartása közé emelte, hogy nem használ drogot, 7,31%-a hogy nem iszik, 17%-a hogy nem cigizik.

Kérdőíves vizsgálatomban egy tétel utalt közvetve a fiatal korosztály kábítószerfogyasztására:

  • A fiúk 41,46%-a véli azt, hogy az idealizált nő nem iszik, nem drogozik, nem cigizik.
  • A fiúk 17%-a gondolja úgy, hogy az idealizált nő nem iszik, nem cigizik.
  • A fiúk 24,3%-a úgy véli, hogy az idealizált nő nem drogozik, nem cigizik.

Vagyis a fiúk 24,3%-a pozitívan viszonyul a lányok alkoholfogyasztásához, 17%-a drogfogyasztásukhoz.

A fiúk 9,75%-a a hagyományos hivatásos anyai szerepben szeretné látni a nőt, aki feladja a munkáját a családért, készül az anyaságra, szülésre, háziasszonyi szerepekre.

A fiúk 68,29%-a az aktív közös szabadidős tevékenységeket emeli ki, amelyről később beszélgetni is tud a másik nemmel.

Összegezve a serdülőfiúk a nőben az egyenrangú partnert, az életük társát keresi, aki szép, lehet vele beszélgetni, kedves, kiegyensúlyozott és megnyugtató.

A vizsgálatból kiderül, hogy a tanulólányok ismeretei az egészséget befolyásoló tényezők, hatások területén hiányosak. (III. 6.17. táblázat a mellékletben) A vizsgálati mintában a mozgás, a táplálkozás, pihenés és a napfény jelentőségével a többség tisztában van, de a kreatív alkotó tevékenységeket, az örömszerző hobbit, az önismeretet és képességeket fejlesztő, sikerélményeket nyújtó tevékenységeket csak kevesen gondolják az egészséget meghatározó tényezőnek.

Hipotézisvizsgálat

  • K1 - A sport egészségmegtartó, örömszerző és szociális funkciói háttérbe szorulnak, a sport mára a szépség megszerzésének eszközévé vált. – Az egyes hipotézisem igazolódott, mert a serdülőkorú lányok 57%-a a sportolási szokásaik alapján a két szélsőséges csoportba sorolható, vagy nem sportol, vagy túlfeszített edzésterv szerint mozog.
  • K2 - A közepes gyakorisággal tornázók étrendjében több a gyümölcs, főzelék, tejtermék, saláta, préselt gyümölcslé, de az édesség is. A nagyobb gyakorisággal tornázók étrendjében ezekből kevesebb szerepel, emellett több a baromfihús, hal, barna kenyér, de a cola és szénsavas üdítő is. – A második hipotézisem nem igazolódott, mert a közepes gyakorisággal tornázó csoport táplálkozási kultúrája fejlettebb, mint a nagy gyakorisággal tornázóké.
  • K3 - A nagy gyakorisággal tornázó csoport a saját egészségi állapotát jobbnak ítélte meg. A közepes gyakorisággal tornázó csoport tölti a legkevesebb időt alvással a vizsgálati mintámban, ennek ellenére ők a legkiegyensúlyozottabb lelki állapotúak. – Az életérzés gyakran ismétlődő negatív vonásai a vizsgálati mintámban (reggeli fáradtság, heti többszöri idegesség, feszültség, gyakori lehangoltság) a serdülők lelki, szellemi megterhelését jelzik. Jelentősek a lelki okokra visszavezethető pszichoszomatikus tünetek, mint az ismétlődő fejfájás, hátfájás, gyomorfájás. – A harmadik hipotézisem elvetem mert, a nagy gyakorisággal tornázó csoport több lelki és fizikai megterhelésre utaló tüneteket mutat fel.
  • K4 - Minden csoportban az első helyen szerepel a zene nyugtató hatása. – A negyedik hipotézisem is beigazolódott, mert a nagyobb fizikai aktivitást mutató tanulók között kevesebben választják a plázázást, cigizést, alkoholfogyasztást, internetezést, melyek későbbi viselkedési addikciókhoz vezethetnek.
  • K5 - A lányok többségének a nővé válás azt jelenti, hogy megtanul sütni, főzni, munkába áll, dolgozik, anyaságra készül, továbbtanul, jogosítványt szerez, jó autót vezet. – Az ötödik hipotézisem igazolódott, mert a serdülőfiúk és a lányok által vázolt nőideál tulajdonságai eltérőek. A fiúk a nőben az egyenrangú partnert, az életük társát keresi, aki szép, lehet vele beszélgetni, kedves, kiegyensúlyozott és megnyugtató, a nők által vázolt ideál a nőies, de önálló életvitelű, sikeres nő, akinek a baráti társaság kevésbé fontos.

IV. Következtetések, javaslatok

A kutatásom eredményeként megállapíthatom, hogy a sport egészségmegtartó, örömszerző és szociális funkciói háttérbe szorulnak, a sport a szépség megszerzésének eszközévé válik. Ezt erősíti az az eredmény is, mely szerint a nagy gyakorisággal tornázó csoport jóval nagyobb százalékban szeretne változtatni a külsején.

A testnevelő tanár ebben az életkorban is ösztönzően hat a sportban való részvételre. Az egyén szempontjából nagy jelentősége van a lehetséges tanári hatékonyságnak, hiszen sokuknak ez az utolsó időszak, amikor tervszerű, rendszeres és tudatos nevelő hatások érvényesülnek a személyiség fejlesztésében.

Az eredményekből megállapíthatom, hogy tanulóink étrendje növényi táplálékban (gyümölcsben, nyers zöldségben) szegény. A baromfi-és halhúst fogyasztók viszonylag magas százalékos aránya arra utal, hogy egyre több baromfit és halat esznek a háztartásokban. A vizsgálati személyek többsége a fehér kenyeret kultiválja, az élelmi rostban gazdagabb barnakenyér fogyasztási aránya alacsonyabb. Minden csoportban nagyon magas azoknak az aránya akik naponta, vagy hetente fogyasztanak édességet, colát, vagy más szénsavas üdítőitalt, ami arra utal, hogy a szénhidrátbevitel jelentős része cukorral történik. Az alacsony tejtermékfogyasztás kedvezőtlen táplálkozási szokásokra utal, hiszen a tej az egyik leggazdagabb kalciumforrás, ezért mindennap fogyasztani kellene.

A vizsgálati minta lelkileg erősen túlterhelt, mert magas százalékban fordulnak elő pszichoszomatikus tünetek mindegyik csoportban. A vizsgálat azt mutatja, hogy a fejfájás előfordulási gyakorisága és a sportolási szokások között nincs összefüggés. A hátfájás, az idegesség és az ok nélküli lehangoltság a nagy gyakorisággal sportolók között gyakoribb a vizsgálati mintámban. A gyomorfájás az elégtelen gyakorisággal sportolók között gyakoribb. A legkiegyensúlyozottabb csoport a közepes gyakorisággal tornázók csoportja.

A mozgás, a táplálkozás, pihenés és a napfény jelentőségével a többség tisztában van, de a kreatív alkotó tevékenységeket, az örömszerző hobbit, az önismeretet és képességeket fejlesztő, sikerélményeket nyújtó tevékenységeket csak kevesen gondolják az egészséget meghatározó tényezőnek.

A stresszhelyzet alkalmazott problémamegoldási módszereket összesítésve kitűnik, hogy a nagyobb fizikai aktivitást mutató tanulók között kevesebben választják a plázázást, cigizést, alkoholfogyasztást, internetezést, melyek későbbi viselkedési addikciókhoz vezethetnek.

A testi nevelés nem csupán a testnevelést, sportot jelenti, hanem az életkornak, az egyénnek megfelelő táplálkozást, pihenést, káros szenvedélyek kivédését és a lelki, társas egyensúly megőrzését is.

Azt, hogy teendőink bőven vannak e téren, érezzük. Az iskolai nevelés rendszerében a testi nevelés szerepe nem merül ki az edzettségi állapot javításában. Feladata még a tanulók cselekvőképességét kifejleszteni, olyan életmódra nevelni, amelyben helyet kap a rendszeres testedzés; kialakítani az alkotó munkát feltételező belső bioritmusukat; ismertetni egészségi ok-okozati összefüggéseket (helyes táplálkozás, munka-pihenés aránya, természeti tényezők jótékony hatása, környezetünk tisztán tartása, testünk karbantartása). Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a jó fizikai állapot alapfeltétele a szellemi munkának és a jó pszichikai állapotnak.

Az egészségnevelés pedig nem jelenthet spontán ismeretközlést, mert akkor nem sokat ér. A legfontosabb a saját példa nyújtása, a hitelesség. Úgy gondolom, hogy a pedagógusok példamutató szerepe és a szülőket felvilágosító munkája legalább annyira jelentős, mint a tanulókat felvilágosító munkája, hogy közösen és a tanulók bioszociális alkalmazkodóképességének fejlesztésével sikerüljön megtalálni az arany középutat. Látnunk kell, hogy a súlyosabb és enyhébb magatartási zavarok, devianciák között sok esetben mennyiségi, fokozati különbségekről van szó. A dohányzás és az elhízás látszólag sokkal enyhébb problémát jelentenek és fejeznek ki ugyan, mint a drog-,és alkoholfogyasztás, a hátterében mégis hasonló típusú élethelyzetbeli, illetve pszichés okok állhatnak. A dohányzás és az elhízás lelki és társadalmi gyökerének mélységét, erejét megérzi az, aki szembe akar szállni vele; le szeretné szoktatni ezekről a „helytelen“ szokásokról az érintetteket. Mindig kiderül, hogy a racionalitás, a józan észre hagyatkozás milyen keveset jelent és a „helytelen“ szokások mindig valami mélyebb lelki igényt szolgálnak- adott élethelyzetben, adott környezeti hatásokra. Ezek figyelembe vétele nélkül reménytelen vállalkozás a leszoktatás. Leginkább bizonyítja ezt a visszaesésekről szóló tengernyi tapasztalat. (1.)

A beilleszkedési zavarokkal küzdő, hátrányos helyzetű, esetleg deviáns viselkedésre hajlamos fiatal életében a sport különösen fontos szerepet tölthet be a szocializációs lehetőségei, integráló mechanizmusai által. A sport által az egyén szociális viselkedésmódokat tanul meg a társadalomban is fellelhető versenyhelyzetekben; a sport összehasonlítási alapot ad más cselekvésekhez, jelentősen hozzájárul a személyiség formálásához; a sport szociális kommunikációs tér sajátos jelképrendszerrel; bevési és megszilárdítja a szociál-normatív cselekvésekben a készségeket és képességeket.

Meg kell találni a szakembereknek is azt az utat, ami megmenti a sportélményt attól, hogy a soványság utáni sóvárgás kínjainak eszközévé degradálódjon. Azt kell elérni, hogy az egészséges, erőben, energiában teljes női test váljék követendő példává az aszketizmusban sanyargatott, nádszál alkatok misztikuma helyett. Szervezett programokkal is segíteni kell a nők sporttal kapcsolatos attitűdjének erősítését, a sportban történő szerepvállalásuk ösztönzését. Szükséges a figyelemfelkeltés és felhívás az egészséges és mozgásgazdag életmódra (társadalmi-vezetési szempontok), a sportolási igények kialakítása és növelése célcsoportok kiemelésével (pl. asztmások, kismamák, irodai dolgozók, idősek) és tudatosítása annak, hogy a sport egy újabb kifejezési forma lehet önmaguk megvalósítására (óvónők, pedagógusok szerepe).

A fizikai aktivitás megfelelő szintje és a krónikus betegségek megelőzése között összefüggés mutatható ki. Az állóképességi gyakorlatok bizonyos védelmet nyújtanak a szívkoszorúér-megbetegedés ellen és vérnyomáscsökkentő hatásuk is megfigyelhető, a rák egyes fajtáira a testmozgás erős befolyással van, a csontritkulás és az idegrendszeri zavarok lehetséges megelőzésének módja a rendszeres testedzés, a testgyakorlatok elősegítik a zsír nélküli testtömeg fenntartását. A fizikai fitness fontos összetevője az egészségnek, de a fizikailag aktív életmódnak akkor van igazi értelme, ha más egészséges szokásokkal is párosul. Ilyen egészségbefolyásoló magatartásformák a stressz, a táplálkozás, a drogok használata, az ivás, a dohányzás, a gyógyszerezés, az alvás.

Tudatosítani lenne jó a fiatalokban, de a felnőttekben is, hogy a kreatív alkotó tevékenységek, az örömszerző hobbi, az önismeretet és képességeket fejlesztő, sikerélményeket nyújtó tevékenységek az egészséget meghatározó, sőt pozitív irányba mozdító tényezők.

Mint ahogy a sportmotivációs vizsgálatomban is kiderült, nagyon kevés tanulót ösztönöz orvosa sportolásra. Jó lenne, ha orvosi körökben is elterjedne az a szemlélet, hogy nemcsak a gyógyszerekkel, vagy a testnevelés óra alóli felmentéssel lehet „gyógyítani“, hanem az egyén egészségi állapotához igazodó mozgásprogramok ajánlásával is.

A testkultúra feladata az, hogy megváltoztassa a modern ember helytelen életmódját, amelyre a túlhajtottság, a túlzott energiabevitel, a nem kielégítő pihenés és a mozgásszegénység jellemző.
Úgy gondolom, hogy egészségkultúránk fejlődése vagy visszafejlődése nagymértékben függ az értelmiségi réteg szemléletétől, mintaadó magatartásától. Különösen a pedagógusok és a nők felelőssége nagy ezen a területen, hiszen a mintaadó pályák jelentős részét ők alkotják, ugyanakkor szoros kapcsolatban állnak a családokkal és befolyásolják azok szemléletét, értékítéletét, tevékenységét.

Az oktatás-nevelés sikere akkor lenne garantált, ha az egészségkultúra vonatkozásában a társadalomban is az iskolához hasonló normák érvényesülnének. Egyenlőre csak álmodozunk arról, hogy minden általános- és középiskolában egészségügyi szaktanár, minden önkormányzatnál egészségnevelési szolgálat segítené a felnövekvő gyermeket és a felnőtteket az optimális életvezetéshez.

Összegzésül, szerintem az esztétikus megjelenésű, harmonikus mozgású, kiegyensúlyozott lelkű, egészséges, sikeres és boldog nő, anya és feleség a természetből és természetességből táplálkozik. Az egészséget, boldogságot, harmóniát nem lehet megvásárolni, a csírái bennünk vannak és önmagunkból tudjuk felszínre hozni, virágoztatni. Azonban nem egysíkú a boldogság, nem mindig teljes a harmónia. Az egészségügyi szaktanár feladata megismertetni a fiatalokkal az emberi test felépítését és működését, az egészségi ok-okozati összefüggéseket és annak kihatásait, az egészségnevelő feladata felkészíteni a fiatalokat, hogy az embert érő hatások állandó testi-lelki alkalmazkodást igényelnek; a stresszre adott reakciónk függ az életvitelünktől; a stressztűrőképességet javítani tudjuk az életmód megválasztásával; továbbá megtanítani a fiatalokat megküzdeni az élet nehézségeivel, hogy igazítani tudják a helyzetüket a valós helyzetben.

V. Összefoglalás

A dolgozatomban a testkultúrát, mint az emberiség társadalomtörténetileg meghatározott értékalkotó tevékenységét értelmezem, amely közvetlenül az ember egyre bonyolultabbá váló életviszonyaihoz való szomatikus alkalmazkodóképességének és mozgásműveltségének tökéletesítésében jut kifejezésre. Az utóbbi években bővültek a női szerepek mind a családban, mind a társadalmi életben. A családösszetartó szerepen kívül a családi gazdálkodás finanszírozása és a szakmai önmegvalósítás igénye is megjelent a nőknél. Miközben egyre nagyobb terhek és igények nehezednek rájuk, a rekreációban való részvétel és annak igénye még nem tudatosult bennük. Egyre fiatalabb korban, és egyre több lány és nő választja az önkárosító magatartásformákat a problémákkal való megbírkózás eszközeként. A 16-18 éves tanulólányok testkultúrális magatartásának vizsgálata során is azt tapasztaltam, hogy a testkultúra mára kedvezőtlenül túldimenzionált lett, a viselkedési addikciók új formái terjednek el, mint a mozgásfüggőség, a „plázázás”, evészavarok, számítógépfüggőség, emellett továbbra is emelkedik a drog- nikotin- alkoholfogyasztók száma. A testkultúra feladata lenne az, hogy megváltoztassa a modern ember helytelen életmódját, és a pedagógus szerepe jelentős lehet a serdülőkorú lányok még nem teljesen rögzült, de kóros irányba mutató viselkedési szokásainak korrigálásában.


* * *

Köszönetnyilvánítás

Köszönet illeti Dr. Gritz Arnoldné tanárnőt, aki elsőként hívta fel a figyelmem az egészségkultúráltság összetevőire és az egészségnevelés jelentőségére, majd időt és energiát nem kímélve segített az elméleti és gyakorlati háttér megformálásában, a vizsgálat megtervezésében, végrehajtásában és értékelésében.

Köszönettel tartozom Dr. Szatmári Tiborné tanárnőnek, a Békésy György Posta-és Távközlésforgalmi Szakközépiskola igazgatónőjének és Lázár Éva iskolatitkárnak, akik lehetőséget teremtettek a tanulók felmérésére, az iskola 3. és 4. osztály tanulóinak és testnevelő tanárainak, akik szép számban vettek részt önként a kérdőívek kitöltésében.

Köszönöm Zöld János egyetemi docensnek és nejének Zöldné Fülöpp Médának, hogy rendelkezésemre bocsátották szakirodalmukat.

Köszönet illeti Váli Béla Edgárt az adatfeldolgozásban nyújtott segítségéért.
Köszönöm Dr. Nagy Péter akadémikusnak a stilisztikai formálásban való közreműködését.


* * *

Irodalom

1. A Testnevelési Főiskola közleményei (Szerk.: Makkár, M.) (1988): Horváth, Gy.: A tanulóifjúság egészségtelen életmódja és az iskolai nevelés. 3. Bp. 172-175.
2. Ángyán, L. (2000): Mozgástani fogalomtár. Motio Kiadó. Pécs. 51-64.
3. Báthori, B. (1994): A testnevelés elmélete és módszertana. Egészségnevelés. Bp. 61.
4. Doros, Gy. (1932): A differenciális lélektan hivatása a testnevelésben. OTT. Bp. 136.
5. Ewles, L.; Simnett, I. (1999): Egészségfejlesztés. Medicina. Bp. 8.
6. Fábián, R., Monspart, S. (1998): A nők és a sport. Nők a szabadidősport futóversenyeken. Egészségnevelés. Bp. 31-41, 86.
7. Gál, A. (2005): Társadalmi nem és média: A női sport megjelenítése a sportsajtóban. Magyar Sporttudományi Szemle. 2. Bp. 37-40.
8. Geőcze, S.(1892): A leányok középfokú oktatásáról. Magyar Paedagogia. 1. Bp. 214.
9. Gombocz, J. (1999): Az iskolai testnevelés problémái az ezredfordulón. Kalokagathia. 1-2. Bp. 23.
10. Hidassy, D. (1941): A munkásság sportja. Sportorvos. 9. Bp. 78-86.
11. Kopp, M.; Csoboth, Cs.; Purebl, Gy. (1999): Fiatal nők egészségi állapota. Szerepváltozások. Szociális és Családügyi Minisztérium. Bp. 89.
12. Kun, L. (1998): Egyetemes testnevelés- és sporttörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp. 4-5.
13. Madzsarné Jászi, A. (1977): A női testkultúra új útjai. Sport Kiadó. Bp. 35-41, 54-59.
14. Mensendieck, B.(1911): Körperkultur der Frau. München. 61.
15. Mészáros, J.- Simon, T. (1989): Egészségnevelés. TK. Bp. 8.
16. Neulinger, Á. (2002): Nők és férfiak szokásai. Társadalmi nemek kutatása Magyarországon az ezredfordulón című konferencia, előadásanyag. Bp.
17. Rácz, J. (2004): Addiktológia. Semmelweis Egyetem Eü Főiskolai Kar. Bp. 25-43.
18. Somogyi, G. (1879): A nőkérdés hazai viszonyainkra való tekintettel. Igló. Bp. 2-8.
19. Sport és társadalom (Szerk.: Szabó, Gy.;Gál, A.) (2003): Bodnár, I.: Társadalmi diskurzus a női sportról a múlt század első felében. Magyar Sporttudományi Társaság. Bp. 30,117-125.
20. Sport és társadalom (Szerk.: Szabó, Gy.; Gál, A.) (2003): Gál, A.: Nők formában? Magyar Sporttudományi Társaság. Bp. 149.
21. Sport és társadalom (Szerk.: Szabó, Gy.;Gál, A.) (2003): Perényi, Sz.: A női sporttevékenység és a média testképalakító hatása. Magyar Sporttudományi Társaság. Bp. 134-136.
22. Stebbins, G.(1902): Delsarte system of Expression. Sixth Edition. New York. 62-81.
23. Takács, F. (1972): A testkultúra fogalma és néhány tudományelméleti problémája. Magyar Sporttudományi Szemle. Bp. 95-100.
24. Zopcsák, L. (2006): Personal Training. International Wellnes Institute Europa jegyzete. Bp. 36-38, 71.
25. Zsigmond, J. (1943): Sportegyesületi női szakosztályok szervezése. Testnevelés. 16. Bp. 373.


* * *

Mellékletek

I. Sz. Melléklet

Pszichoszomatikus tünetek vizsgálata a szabadidős sporttevékenység gyakoriságának függvényében

II. Sz. Melléklet

Az egészséget befolyásoló tényezők ismeretére irányuló vizsgálat eredményei

III.6.17.
Az egészséget befolyásoló tényezők ismeretére irányuló vizsgálat eredményei.
(kérdőív 27. kérdés) A tényező melletti szám a serdülőlányok általi megjelölések számát jelenti.

86 mozgás
81 táplálkozás
67 munka-pihenés aránya
65 friss, szabad levegőn tartózkodás
46 napfény
41 védőoltás
34 környezetszennyezés
23 szórakozás
18 szobám kitakarítása
17 közlekedési eszközök
17 erdei kirándulás
16 számítógép használata
15 ruházat, öltözködés
14 cipő
13 egy romantikus este
12 nyaralás
12 hobbi
12 kreatív tevékenység
11 egy kellemes zene
9 rendszeres vérnyomásmérés
8 egy jó könyv
5 régen várt randevú
4 síelés

III. Sz. Melléklet

A nővé válás folyamatának lányok általi értelmezése

III.6.18.
„Mit jelent számodra a nővé válás?“ vizsgálat eredményei.
(Kérdőív 26. kérdés) A számok az aláhúzások számát jelölik.

62 megtanulom sütni, főzni
60 munkába állok, dolgozom
41 anyaságra készülök
39 továbbtanulok
31 jogosítványt szerzek, jó autót vezetek
27 női bájaim kiemelem öltözködéssel
26 szülésre készülök
17 romantikus piknikre járok
17 hangulatos tóparti sétákon kikapcsolódom a szerelmemmel
15 baráti társaságban sportolok
15 intenzív nemi életet élek
9 fitnessterembe járok jó kondíciót szerezni
9 divatcuccokat beszerzem, plázázok
6 teljes szabadságot gyakorolhatok a szexben
6 önállóvá válok, érett a gondolkodásom testileg-lelkileg
5 randevúzom a János-hegyen
4 testékszereket beültetek magamon
3 cigizek
3 tetoválásokat szerzek
2 a káromkodás nőiessé tesz
2 én kezdeményezem a párkapcsolatot a fiúkkal
2 drogot, alkoholt fogyaszthatok

IV. Sz. Melléklet

A stresszhelyzetben alkalmazott problémamegoldási módszerek

III.6.19.
Stresszoldás módjait sorolom fel a kérdőív 25. kérdésére kapott válaszok elemzése alapján.

Az elégtelen gyakorisággal tornázók szokásai fontossági sorrendben:

1. zenét hallgatok vagy zenélek
2. cigizek vagy eszem valamit
3. internetezek vagy plázázok
4. főzök vagy sportolni megyek
5. alkoholt iszom vagy bepasizok vagy összetörök pár dolgot, kihisztizem magam
6. kertészkedem vagy moziba megyek
7. barátaimmal vagyok, diszkóba megyek vagy kutyát sétáltatok

A közepes gyakorisággal tornázók szokásai fontossági sorrendben:

1. zenét hallgatok vagy zenélek
2. eszem valamit vagy sportolni megyek
3. internetezek vagy cigizek
4. plázázok vagy alszom, pihenek, magamtól lenyugszom
5. moziba megyek vagy főzök
6. kertészkedem
7. barátaimmal vagyok, alkoholt iszom vagy takarítok vagy olvasok vagy lóra ülök vagy kiabálok, kutyát sétáltatok

A nagy gyakorisággal tornázók szokásai fontossági sorrendben:

1. zenét hallgatok vagy zenélek
2. sportolni megyek
3. eszem valamit
4. internetezem
5. moziba megyek, plázázok, barátaimmal vagyok, cigizek
6. főzök
7. nyugtatót használok vagy kertészkedem

V. Sz. Melléklet

Kérdőív lányoknak (webre nem implementált)

VI. Sz. Melléklet

Kérdőív fiúknak (webre nem implementált)

VII. Sz. Melléklet

Kérdőív testnevelő tanároknak (webre nem implementált)

 

(Az írás szerzői jogvédelem alatt áll az 1999. évi LXXVI. törvény alapján. Ennek megfelelően tartalmát tilos a szerző engedélye nélkül felhasználni, részben vagy egészben, bármilyen formában vagy eszközzel reprodukálni.)



© 2009-2017 Gyógytornapraxis.hu | Deutsch |  Valid XHTML 1.0 TransitionalValid CSS!