A hipermobilitás-szindróma

KÉRJEN IDŐPONTOT! >>> Elérhetőségeink

A hipermobilitás a normális izületi mozgás határait ábrázoló Gauss-görbe felső végének felel meg az adott népességben.

A tünetegyüttes mostohagyerek a reumatológiában is, sokszor vélik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedést okoznak a különböző testtájakon megjelenő, visszatérő izületi ill. muszkuloszkeletális és sokszor viszcerális problémák, melyeket tisztázatlan eredetűnek tartott krónikus, kiterjedt fájdalom kísér.

A hipermobiltás-szindróma legnagyobbrészt izületi problémákat okoz: ficam, rándulás, izületi gyulladás, artrózis jelentkezik, károsodik az izületek proprioceptív érzékelése. Gyakoriak még a szalagsérülések, az entezopátiás túlterheléses sérülések, a lúdtalp és a mechanikai eredetű derékfájdalom.

A hipermobilitás kötőszöveti betegség is, a kötőszövet pedig testszerte megtalálható. Gondot jelenthet a támasztó struktúrák gyengesége, például a medencefenék, a hasfal vagy a vénák tekintetében (végbél előesése, sérv, visszértágulat). A kezeletlen esetekben a krónikus fájdalom jelenti a fő panaszt, ennek háttere nem teljesen tisztázott.

Az izületek hajlékonysága a gyermekkorban gyorsan, a felnőttkorban lassan, de folyamatosan csökken. Feltételezhetnénk, hogy a hipermobilitás-szindrómában szenvedő betegek tünetei csökkenek, s talán meg is szűnnek az idő előrehaladtával, de ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A serdülőkorban kezdődő tünetek a felnőttkorban is megmaradnak, sőt még intenzívebbé válnak.

A betegség kezelése nem könnyű. A fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladásgátlók gyakran hatástalanok. A fizioterápia – módszertől függően – enyhítheti, de akár súlyosbithatja is a tüneteket. Az izületet stabilizáló izometriás gyakorlatok rövid távon csökkentik a hipermobilitást és megszűntetheti a fájdalmat. Hosszútávon az izületeket körülölelő izomzatot kell erősíteni, "kontraktúrákat gyártani". Az izületek proprioceptív érzékelését ill. reflexmechanizmusait neuromuszkuláris facilitációval lehet segíteni.

A szindróma krónikus fájdalommal való fennállása esetén nagy a szekunder pszichiátriai betegségek előfordulási gyakorisága. Fájdalomcsillapítással, kognitív viselkedésterápiával védhetjük meg a beteget attól. hogy az állapot egyre súlyosabbá váljon.

Bízom benne, hogy mindinkább háttérbe fog szorulni, hogy az orvosukat hajlékony, hipermobil izületekkel (panaszokkal vagy még anélkül) felkeresőket gyógykezelést nem igénylő „csodabogárként”, netán hipochonderként könyveljék el.

 

Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász, egészségügyi szaktanár

KÉRJEN IDŐPONTOT! >>> Elérhetőségeink